2024. május 30., csütörtök

Sátorba, magyar!

Május elseje nemcsak a munka ünnepe, hanem a kirándulási, nyaralási szezon kezdete is. Igaz, az idei esős kezdés nem épp az ilyen tevékenységeknek kedvez, de azért szépen lassan elér bennünket a nyár, és mindenki egyre több időt szeretne a szabadban tölteni. És akarja ezt a nyári kánikulák előtt, mert akkor meg mindenki visszavágyik a légkondicionált helyiségekbe. Nem tudom, más népeknél hogyan van ez, de mi, magyarok, télen azért panaszkodunk, mert hideg van, nyáron meg azért, mert meleg van. Talán egyszer meg kellene próbálni élvezni az adott időjárás szépségeit, mert hideg és meleg időben is számos lehetőségünk van, a panaszkodás mellett.

(Illusztráció – Pixabay.com)

(Illusztráció – Pixabay.com)

Ha nem egynapos kirándulásról van szó, akkor szállásról is gondoskodni kell. Manapság már az internet segítségével bárhol könnyedén foglalhatunk szobát, apartmant vagy más szálláshelyet. Vannak azonban olyanok is, akik szívesen sátoroznak. Azt hiszem, ez valahol a szabadság illúzióját kelti, hogy felkerekedünk, és ahol kedvünk szottyan, ott sátrat verünk és megpihenünk. Természetesen, vannak kijelölt kempingek is, ahol a rendes szállásnál olcsóbb pénzért felverhetjük a sátrat, s jobb esetben villanyáram és tusolási lehetőség is biztosítva van. Ennek viszont az a hátránya, hogy más sátorozók is vannak a kempingben, és a sátor, ugye, nem hangszigetelt.

(Illusztráció – Pixabay.com)

(Illusztráció – Pixabay.com)

Visszatérve a szabadság érzéséhez és a vadkempinghez, érdemes utánanézni, hogy hol szabad felverni a sátrat. Például a horvát tengerparton ne tegyük, mert borsos büntetésre számíthatunk, ha nem hivatalos kempingen sátorozunk. A Facebookon és más online közösségi felületeken vannak csoportok, amelyek direkt vadkempingezéssel foglalkoznak. Ezeken jó útmutatót lehet szerezni egy-egy helyszínről, vadkempinges szemszögből.

Őszinte leszek, én sosem szerettem sátorozni. Nem arról van szó, hogy kiöregedtem az ilyesmiből, mert már általános iskolában is szenvedés volt, amikor Vrdniken kirándultunk és sátorban kellett aludni. Később történt néhány próbálkozásom, de a vonzalom nem alakult ki köztem és sátor között. Egyetlen alkalom volt, amikor úgy-ahogy jól éreztem magam sátorozás közben. A Róka-tanyán zajlott valami tábor, és a cserkészektől kölcsönkértem egy tízszemélyes sátrat. Mivel egyedül mentem a kocsival, ezért volt hely pakolni. Az ágyamból kivettem a matracot, majd a tízszemélyes sátor közepére tettem. Így sikerült tűrhetően aludnom, de azért így is elég zavaró volt, amikor a sátor mellett egy szöcske elkezdett hangosan csámcsogni, vagy egy agresszív darázs be akart jönni.

(Illusztráció – Pixabay.com)

(Illusztráció – Pixabay.com)

Szeretem a természetet, szeretek sétálni erdőn, mezőn, viszont utána szeretek egy tisztes hajlékban megpihenni. E szöveg írása közben rábukkantam olyan honlapokra, ahol részletesen leírják, hogy mi mindent kell magunkkal vinni, ha sátorozni megyünk. Azzal kezdik a tanácsadást, hogy legjobb ha listát készítünk, nehogy valami kimaradjon. Nekem már innentől nem tetszik a dolog. A munka és a hétköznapok során elég sok mindenre oda kell figyelni, nem akarok még a nyaralásra is listával indulni.

Az év során motivációs gyakorlatként az interneten és térképen böngészem, hogy hova menjünk nyaralni, és mit érdemes megnézni az adott hely környéken. Aztán indulás előtt pár cuccot bedobok a bőröndbe és irány a nyaralás. Persze, senkit sem akarok lebeszélni a sátorozásról, kempingezésről. Bizonyára ennek is megvan a maga szépsége, de az erről szóló írást már valaki más fogja megírni.