A huszadik század első éveiben vidékünk nagyszabású geofizikai és földmágneses kutatások színhelye volt, amelyet nem más, mint báró Eötvös Loránd (1848–1919), a kiváló magyar fizikus, feltaláló, akadémikus, bölcsészdoktor és egyetemi tanár vezetett. Terepi kutatócsoportjával úttörő vállalkozásként, feltérképezte a Fruška gorát, a Titeli-fennsíkot, Újvidéket, Péterváradot, Zombort, Szabadkát és környékét, Verbászt, Palánkát, Ókért, a Duna menti szerémségi sávot, Futakot, Kiskért, Bácsfeketehegyet, Versecet, Vlajkovácot (Temesvajkócot), Ulmát (Homokszilt) stb. Eötvös mérései kimutatták, hogy a gravitációs eltérések összefüggnek a felszín alatti kőzettestekkel; hogy a hegység peremén vetők és szerkezeti törések húzódnak, valamint hogy a medence üledékeinek vastagsága is becsülhető geofizikai úton. Eötvös módszere „belelátást” adott a felszín alá anélkül, hogy ásni kellett volna. Emiatt tekintik az ő munkáját a gravitációs geofizika, a geofizikai prospekció, és részben a modern kőolaj-geofizika alapjának.
Eötvös Loránd megbízásából és vezetése mellett dr. Pekár Dezső és Steiner Lajos 1903. augusztus 21-től földmágneses és gravitációs méréseket végzett Bácskában és Szerémségben.[1] Bácskába érkezésüket 1903 augusztusának elején a Bács-Topolyai Hírlap is beharangozta.[2] Mint olvassuk, Eötvös két munkatársával „a nyár folyamán, esetleg az ősz kezdetén megyénk területén tanulmányt folytatnak. Nevezetesen, megyénk egyes helyei magnetikai és geofizikai fölvételeket tesznek a szabad ég alatt. Eközben sátraik, mérnöki mérőeszközei stb. éjjel is künn maradnak a szabad ég alatt, miért is utasítja Karácsony Gyula kir. tanácsos alispán az elöljáróságokat, hogy a tanulmányozó tudósokat előzékeny támogatásban részesítsék.”[3] 1903. október 11-étől már Arad megyében találjuk őket.[4]
1903. szeptember 3-ai levelében Eötvös pesti egyetemi elfoglaltságaira panaszkodik, melyek miatt csapatával nem tud együtt lenni, ugyanakkor jelzi közeli Palánkára érkezését is. „10-ike óta itt vagyok lekötve a vizsgák bilincse által. Levelét megkaptam s a küldött adatokat nagy érdeklődéssel tanulmányoztam. A továbbiakban, vonatkozólag, fenntartom a régi utasítást, a 876-ik állomástól délre, még három állomáson szükségesek a megfigyelések, a középen, az ettől délre fekvő másik maximumon és még egy ettől is délre eső állomáson. Különösen fontos azonban a Duna melletti maximum megfigyelése is. Ismerem e megfigyelési hely nehézségeit, közel esik a Dunához és a platónak 40–50 méter magas lejtőjéhez is. (…) A plató anyagának sűrűségét is jól kell meghatározni, esetleg mélyebbről vett próbákkal is.
A horvát oldalon még egy tennivaló lesz: a részletes differentiális mágneses megfigyelés a Neštin-Vizić és az Iloktól délre húzódó vonalak között. Fel kell keresni a horvát oldali zavarok végét. Ezekről lesz alkalmunk még szóval is értekezni. Én, tudniillik, 18-án reggel 9h 53 perckor jövök Palánkára. (...) Úgy gondolom, addig a Duna melletti (horvát) oldalon leszek. Kérem azonban, ne menjenek át addig a magyar oldalra, hátha még lesz valami tenni való a horvát oldalon. (…) Alig győzöm már bevárni, hogy önök között lehessek.”[5]
1904. augusztus 3-án Eötvös terepi kutatócsoportját már a horvát oldalon, Sotinban találjuk. Dr. Pekár Dezsőnek írja válaszában, a megküldött kutatási eredmények kapcsán: „Kérem ne restellje a fáradtságot, melyet levélírásra fordít. Nagyon érdekelnek a közvetlen gravitációs adatok is. (…) Tudom, hogy most sok dolguk van, mégis csak arra kérem, siessenek, mert az idén még sok a tennivaló.
Én 10-ikén otthon leszek, 15-ikéig vizsgáim lesznek, azután talán felkeresem önöket, amiért is arra kérem, hogy hollétük idejét és helyét lehetőleg dátumszerűleg közöljék velem.”[6]
1904. október 14-i levelében Eötvös arról értesíti munkatársait, és arra panaszkodik, hogy beteg, ami lehetetlenné teszi jövetelét. „Erős meghűlés, nátha, köhögés akadályoz abban, hogy önökhöz jöjjek, s a sátorban, a sátor körül néhány jó órát töltsek. Az önök egészsége és kedve, úgy látom, jobban kitart, kívánom, tartson is mentől tovább.
Gospođincéből való távozásom után rossz napjaik lehettek, csak energiájuknak köszönhető, hogy mégis a kamenicai magaslatokra jutottak. Itt kérem, ne sajnálják a munkát. (…) Azután következnék az újvidéki mező és Futak. Reménylem, jövő pénteken jöhetek. Addig is kérek levélben értesítést, s én Újvidék Post restante fogok írni.”[7]
1904. októberében már Péterváradon és környékén végeztek mágneses méréseket. Eötvös Loránd október 17-ei levelében a többi között ezt olvassuk: „Örömmel látom, (…) hogy a munka, ha nehéz is, mégis halad, s az itteni derült, napos időből következtetve reménylem, hogy már az önök köde is eloszlott. A programon nincs változtatni való, csak egy pár pontjára nézve kell (talán felesleges) megjegyzést tennem. A mágneses megfigyelése kiegészítése nagyon kívánatos. (…) Nem baj, ha valamivel tovább is időznek Péterváradon, ha a mégneses megfigyelések hosszabb tartózkodást igényelnek, nem ártana a kettőn kívül még egy harmadik gravitatiós állomást megfigyelni. De ezt, csak ha az idő engedi, mert most a fődolog, a mágneses észlelés. Pétervárad után következik az újvidéki mező, reménylem, pénteken este oda eljöhetek, ha nem, akkor írok.”[8]
Eötvös terepen kutató kollégáinak ellátásáról is rendszeresen gondoskodott. Ez derül ki 1904. október 25-én Pekárhoz intézett leveléből is: „Ma expediáltam Szenestől egy ládát enni és innivalókkal, Újvidék poste restante. Szenes állítása szerint már holnap, vagy legkésőbb csütörtökön Újvidéken lesz. Kérem, kérdezősködjön utána és szállítsa ki. Én a láda után valószínűleg pénteken este jövök, alig várom már, hogy ott lehessek.”[9]
[1] Steiner Lajos: Északi fény és mágnesi zivatar. Uránia, 1903/12. sz.; Ezek voltak Szerémség első rendszeres terepi gravitációs mérések.
[2] Az akadémia tagjai vármegyénkben. Bács-Topolyai Hírlap, 1903. aug. 2.
[3] Uo.
[4] Steiner Lajos: Északi fény és mágnesi zivatar. Uránia, 1903/12. sz.
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Uo.
[9] Uo.
