Szeptember közeledtével nagyon sokszor eszembe jut a 2000-es évek elején, az akkori iskolareform keretében a nálunk is pilótaprogramként bevezetett Lépésről lépésre[1] programmal kapcsolatos továbbképzésen bemutatott amerikai vagy kanadai képeskönyv, amely a legjobban rámutatott a gyermekközpontú és inkluzív pedagógiai hozzáállás lényegére.
A képeskönyv egy kaktuszcsaládról szólt, a családban nevelkedő kaktuszcsemetéről, akinek fejlődését aggódva követte a család, mert sehogy sem, hogy virágba boruljon. Szerették, locsolták, napoztatták, megadtak neki mindent, amire egy kaktuszcsemetének szüksége van… Múlt az idő, a család már feladta, amikor csak egy reggel arra ébredt, hogy a kaktuszcsemete virágba borult. A történet pedig ezzel a mondattal fejeződik: „Minden virág a maga idejében virágzik.”
Ez a gondolat azért is fontos, mert tudjuk, hogy minden szeptember 1-jén az óvodákat és az iskolákat benépesítik a kicsi és a nagy gyerekek, az óvodások és a tanulók. De azzal is szembesülnünk kell ilyenkor, mind a szülőknek, mind a tanintézményeknek, hogy valójában minden gyerek más körülmények között nőtt fel, és nagyon is különböznek fejlődésükben, képességeikben, tanulási, kommunikációs, mozgásos lehetőségeikben. Vannak, akiknek a fejlődése akadályba ütközött, és nem ugyanazzal a startalappal, és arról a fejlődési lépcsőfokról indulnak, mint egy átlagosan fejlődő gyermek, nem olyan tempóval és olyan szinten tudják elérni a célokat, kimeneteleket, elsajátítani az ismereteket, készségeket, képességeket, attitűdöket, ahogyan a tantervi szabványok előírják. Számukra, az oktatási törvények és szabályzatok törvénycikkelyei alapján biztosított a tanulás és az iskolai életben való részvétel támogatása, vagy ahogyan nálunk ismert ez a fogalom, az IOP. Lényegében minden tanintézmény (óvoda, általános és középiskola, egyetem) 2006 óta az inklúzió szellemében köteles minden gyermek számára biztosítani az optimális ismeretszerzési, tanulási, kortárscsoportba való élet feltételeit. Az inklúzió mindenki számára, képességeitől függetlenül lehetővé teszi, hogy egyénre szabott támogatással, társaival azonos körülmények között vehessen részt az óvodai és iskolai és iskolán kívüli tevékenységekben, így a testnevelés-foglalkozásokon is.
[1] Step by Step – Lépésről lépésre programmal gyerekeket oktató, nevelő intézmények, melyek a hatékony és aktív tanulás segítségével teszik alkalmassá a felnövekvő gyerekeket arra, hogy egy demokratikus társadalom hasznos és alkotó tagjaivá váljanak.
Freepik/Unsplash
Mindazok a gyermekek, tanulók, felnőttek, akiknek támogatásra van szükségük az oktatáshoz és neveléshez való hozzáférésben, beleértve az oktatásban és a nevelésben való részvétel nehézségeit, jogosultak egyéni fejlesztési tervre (IOP), ha ezek a nehézségek befolyásolják jólétüket, azaz az oktatási eredmények elérését vagy a korai iskolaelhagyás kockázatát jelentik. Ide tartoznak a: 1.) tanulási nehézségekkel küzdő egyének (specifikus tanulási nehézségek vagy viselkedési és érzelmi fejlődési problémák miatt); a 2.) fejlődési fogyatékossággal vagy fogyatékossággal küzdők (fizikai, motoros, érzékszervi, értelmi vagy autizmus spektrumzavarral); azok, akik 3.) társadalmilag nem stimuláló környezetből származnak, azaz olyan környezetben élnek (szociálisan, gazdaságilag, kulturálisan, nyelvileg szegény környezet, vagy hosszú ideig egészségügyi vagy szociális intézményben laknak); De ide tartoznak a kivételes képességű tanulók is, akik alap- és középfokú oktatásban vesznek részt, és jogosultak az IOP szerinti adaptált oktatási módszerre a tanulási tartalom szélesítése és elmélyítése tekintetében.
Minden oktatási intézmény köteles biztosítani a fizikai és kommunikációs akadályok elhárítását, az iskolai program megvalósítási módjának módosítását, valamint egyéni oktatási terv kidolgozását, elfogadását és végrehajtását. A gyermek/felnőtt számára az intézmény támogatási csapatot hoz létre, melynek egyenrangú tagja maga a szülő is. A jogszabályok az IOP meghozásában fokozatosságot írnak elő, és a korábban elért, rögzített és értékelt individualizációs intézkedések, valamint a gyermeknek, a tanulónak és a felnőttnek létrehozott pedagógiai profilja alapján, a gyermek, azaz a tanuló számára kiegészítő támogatást nyújtó csapat munkálkodik, és a szülő, azaz a tanuló hozzájárulását követően valósul meg. Azonban, ha a szülő vagy a tanuló az IOP elkészítésében való részvételt megtagadja vagy elutasítja, vagy az IOP-hoz való hozzájárulását nem indokolja meg, az intézmény köteles erről tájékoztatni az illetékes szociális ellátó intézményt a gyermek, azaz a tanuló érdekeinek védelme érdekében, hisz ebben az esetben egyfajta elhanyagolás áll fenn, hisz a szülő nem a gyermek legjobb érdekében cselekszik.
Vegyünk például egy iskolába induló mozgás- és izomkoordinációs problémákkal küzdő kisgyermeket, akinek értelmi képességei átlagosak, a beszéde, kommunikációs, társas és érzelmi fejlődése lassúbb tempóban halad, mint kortársainál. Társai elfogadják, és szívesen játszanak vele. Iskolába egy évvel később indul, és már az óvodában egyéni támogatási terv alapján haladt. Szülei viszont nem szeretnék, ha az iskolában egyéni támogatási terv készülne számára (IOP), mert attól félnek, hogy gyermekük meg lesz bélyegezve. Ezzel kapcsolatosan kevésbé ismert tény, hogy a bizonyítványokban nem szerepel, hogy egy-egy gyermek IOP-os volt. Csak az IOP 2-nél (csökkentett oktatási standardok esetében, és az IOP3-nál – a tehetséges gyerekek esetében áll megjegyzésként, hogy az Oktatási, nevelési alaptörvény mely szakasza szerint járt a gyermek iskolába. Viszont, amennyiben nem készül támogatási terv a fent említett cerebrális paralízises gyermek esetében, az iskolának nincs módjában megteremteni ennek a gyermeknek az optimális iskolai körülményeket, nem lesz módja külön anyagi eszközöket igényelni az önkormányzattól, pl. speciális bútorzatra, akadálymentesítésre, segédeszközökre, ha szükséges, asszisztív technológiák beszerzésére.
Ezek olyan eszközök, szoftverek és berendezések, melyek a fogyatékossággal élők mindennapi életét segítik, akadálymentesítve a feladatokat, és lehetővé teszik számukra, hogy önállóbbak és függetlenebbek legyenek, életminőségük jobb legyen. Egy ilyen gyermeknek, ha a többi tantárgyból nem is, de testnevelésből szükségszerű az egyéni támogatási és oktatási terv is, hisz az előírt oktatási standardokat – pl. futás, távolugrás, magasugrás, hajlékonyság, sportágak stb. – fizikai és testi állapotából kifolyólag nem tudja elérni.
Tehát neki is és a többi sajátos nevelési igényű gyermeknek is, egészségi, fizikai állapotához és képességeihez mérten, biztosítani kell a „virágba borulási” feltételeket.
