Maguk is észrevették?! A valóság utánozza a művészetet. Itt van ez a múlt vasárnap éjjel sok Oscar-díjat bezsebelt film, az Egyik csata a másik után. Na ugye?! A zéletben is pontosan ez történik, az egyik csata követi a másikat, néha úgy, hogy az előző még rendesen be sem fejeződött, az egyik háború után jön a következő, még fel sem ocsúdtunk az egyik csihi-puhi okozta rémületből, máris egy újabb borzolja a kedélyeket. És tudják, mi a legfurcsább nekem ebben az egészben?! Az, hogy közben boldog-boldogtalan a békéről hadovál!
– Észrevetted, Tematild, hogy a Pisti micsoda filozofikus hangulatában van? – szórakoza rajtam atata.
– Biztos újabb TikTok-videót készít, Tegyula – találgatá az öreglány.
– Ha nem vigyázunk, még majd menő influenszer lesz belőle! – csipkelőde a fater.
– Remélem ojan termékeket népszerűsít majd, amelyeknek én is a hasznát veszem – bizakoda amama.
– Na de azért nem árt, ha módjával teszi, és néha elhagyja a szobát – ada hangot aggodalmának az öreg. – A rossz táplálkozás és a mozgásszegény életmód miatt rengeteg a túlsújos gyerek.
– Ez bizony igaz – sóhajta a muter. – Olvastam, egyes háromévesek már 26 kilósak! Régen ekkora súllyal indultak a kölkök suliba.
– Nem is csoda – dünnyöge atata. – Nem esznek semmi főttet, alig mozognak és lehetetlen elmozdítani őket a képernyő elől.
– Még tíz évvel ezelőtt az elsősök 15 és 25 kiló közöttiek voltak, most meg nem ritkán 30 kiló felett vannak, sőt egyesek súlya még a 40 kilót is eléri! – ecsetelé a hejzetet az öreglány.
– Ez egy ördögi kör lehet – bölcselkede a fater. – A súlyfeleslegük miatt nyilván lelki gondjaik is akadnak, ami miatt viszont magukba zárkóznak és még többet esznek.
– A cikkben egy gyerekorvos arra panaszkodott, hogy sokszor hasztalan próbálja meggyőzni a szülőket, a többség uopste nem veszi komojan a problémát – taglalá amama. – Az egyik apuka azt mondta neki: „Na és mi van akkor, ha kövér a gyerek?! Én is az voltam, mégis megnősültem!”
– Az a lényeg! – állapítá meg az öreg. – Az élet lényegében pofonegyzerű mulatság, csak olykor túlságosan elkomplikáljuk a sok elmélkedéssel.
– Nem mindenki – jegyzé meg a muter. – Ott van például az ámerikai főseriff. Belőle nem nézem ki, hogy sokat spekulálna elméleti kérdéseken.
– Hát a Trampli bizony a tettek embere! – ismeré el atata.
– Az ám! – erősíté meg az öreglány. – Előbb vámokat vetett ki a szövetségeseire, aztán megpróbálta elkacsmarni Grönlandot, a héten viszont egy kis baráti segítségre ácsingózott a Hormuzi-szoros „felszabadítása” érdekében, mert különben lesz ejnye-bejnye!
– Közben meg az olaj ára úgy ugrándozik, mintha libikókára helyezték volna: kicsit fent, kicsit lent – szemlélteté a fater. – A hét képe Zabadkán készült. Egy kocsma előtt kiírták: SÖR!!! Hamarosan olcsóbb az üzemanyagnál!
– A Trampli pedig egye meg, amit főzött magának! – keménykede amama.
– Mivel senki sem sietett azonnal a segítségére, kissé bedurcizott, és megaszondta, nincs is szükségük senkire sem – magyarázá az öreg –, merthogy a hős jenki nemzet a legerősebb a világon, különben is csak tesztelte a szövetségeseit, akik nyilván elbuktak ezen a szolidaritási próbán, úgyhogy, lehet, kilépteti az USA-t a NATO-ból.
– Sok mindenről megy a duma mostanság a közel-keleti konfliktus kapcsán, csak éppen a környezetvédelemről keveset hallani – veté föl a témát az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Pedig egy-két olajszállító tartályhajó elsüllyedése bizony nemcsak óriási kárt, hanem jókora szennyezést is előidézhet.
– Európában közben arról megy a duma – számola be a muter –, hogy pár éven belül kiiktatják a szállodákból a kis kiszerelésű samponokat, merthogy környezetkárosítók a műanyag flakonok.
– Különösen az atomcuccok bombázásához viszonyítva! – gonoszkoda atata.
Aminek kapcsán a Zacseknak nyomban egy vicc jutott az eszébe.
Két horgász beszélget.
– Megkóstoltam a csernobili harcsát.
– És milyen volt?
– Finom! Különösen a combja.
– Képzeljétek! Olyan hírrel találkoztam, miszerint a ruszkik a közösségi oldalakon verbuválják a zsoldosokat Afrikából! – hüledeze az öreglány. – Állítólag jövedelmező állás ígéretével odacsalják őket Oroszország Anyácskába, a naiv srácok azonban csitt-csatt az ukrán fronton találják magukat.
– Az egyik katonatársam jegyezte meg anno szellemesen, hogy rég rossz lehet annak a hadseregnek, amelynek rá van szüksége – kuncoga a fater.
– Rejtély, hogy abban az óriási országban nincs elegendő hadra fogható személy, hanem el kell vinni harcolni a szegény Ikecsukut is, aki csak szakács szeretett volna lenni Vlagyivosztokban, sütni a pirogot meg főzni a finom borscsot – töprenge a Zacsek. – Elgondolkodtató.
– Ja! Nemrég láttam egy fényképet a vészbukon – közlé amama. – Egy kórház pszichiátriai osztályának az ajtaját ábrázolta, amelyen a következő felirat volt olvasható: „Kérjük a pácienseket, hogy ne orvosként mutatkozzanak be.”
– Attól tartok, több helyre is ki lehetne tenni ezt a felszólítást! – incselkede az öreg.
– No de erre varrjatok gombot! Észak-Koreában választásokat tartottak – tájékoztata a Zacsek. – A részvételi arány 99,99%-os volt.
– Az igen! – bólogata a muter. – No de mi lesz minden tízezredik polgárral, aki nem szavazott?
– Arról nem szólt a hír – válaszola a Zacsek.
– És mit volt a választás tétje? – kérdé atata.
– Azt sem tudom – felele a Zacsek. – Biztos lehetett választani aközött, hogy a Kimet akarod, vagy irtó akarod Kimet.
– Napokig számolhatták a szavazatokat – heccelőde az öreglány.
– A részvétel kapcsán az állt a hírügynökségi jelentésben – tudatá a Zacsek –, hogy ez az arány „minden választópolgár lelkesedésének köszönhető, akik elszántan igyekeznek bizonyítani államhatalmunk felsőbbrendűségét és erejét”.
– Elképzeltem, szerte a világon hány politikus olvasta irigykedve ezt a hírt – élcelőde a fater.
Amiről a Zacseknak egy régi vicc jutott az eszébe.
Beszélgetnek az amerikai, az észak-koreai és a hazai atyafi a választások eredményéről.
– Nálunk választások után két órával már ismeretes, ki nyert – dicsekszik az amcsi.
– Mi két perccel azután, hogy véget ért a voksolás, közzétesszük a végeredményt – mondja a koreai.
– Mindez semmi – legyint az atyafi –, nálunk két hónappal a választás előtt tudni, ki fog győzni!
– Hagyjuk a világ dolgait – javasolá amama –, nézzük inkább, mi történik felénk.
– Megérkezett Sándor, József, Benedek – szavalá az öreg –, csak aligha hoztak zsákban meleget.
– Sőt! – fűzé hozzá a Zacsek. – Itt-ott reggelente enyhe fagyokat jegyeztek. A gyümölcsészek rettegnek, nehogy a tavaszi fagy kárt tegyen a szépen kivirágzott fák termésében.
– Van is miért – csóválá a fejét a muter. – Ha most rosszul alakul, idén sem lesz sárgabarack, és akkor finom lekvár meg pálesz sem.
– Mi több, akkor majd megest darabszámra vásároljuk a kajszibarackot meg a cseresznyét, mint tavaly – emlékeztete atata.
– Amilyenek az árak a piacon, lassan mindent darabszámra veszünk – nyugtázá a Zacsek.
– Vagy úgy teszünk, mint Móricka – mondá az öreglány, és elmessélé az alábbi viccet.
– Móricka, mit csinálsz ott fenn a fa tetején?
– Cseresznyézem!
– Ej, ej, Móricka, de oktondi vagy te, hisz ez egy diófa!
– Nem baj, hoztam magammal cseresznyét!
Pistike, cseresznyevirágzásra készülődő filmszaki
