Egy évvel a millennium előtt, 1895-ben, Árpád sírja hollétének kérdését országos szintre emelték. Méghozzá azáltal, hogy Petényi Ottó memorandumot nyújtott be Bánffy miniszterelnöknek Árpád sírjának kikutatásával kapcsolatosan.[1] A miniszterelnök azonnal ankétbizottságot hívott össze, amelynek tagjai között voltak olyanok, akik ezzel az üggyel már foglalkoztak, de olyanok is, akiknek semmi közük nem volt hozzá. A bizottság elnökévé Zsilinszky Mihályt nevezték ki, de furcsamód (politikai okok miatt) kihagytak belőle néhány fajsúlyos kutatót, így dr. Wekerle Lászlót is.[2]
Elmúlt azután a millennium is, s néhány évvel később, 1901 áprilisában egy lelet, amely a Viktória téglagyár közelében került felszínre, ismét Árpád sírjára irányította a közvélemény figyelmét, s valamelyest Wekerle nézetét látszott alátámasztani.[3] Miről is volt szó tulajdonképpen? Arról, hogy ásatás közben a Viktória téglagyár közelében a régészek egy nagy kőszarkofágra bukkantak. A koporsó alja piros márványból készült, fedele pedig fehér kőből. Ennek nyomán Óbudán csakhamar híre terjedt, hogy megtalálták Árpád sírját.[4] A koporsóban egy csontvázat találtak, és annak nyomán hitték azt Árpád földi maradványainak, hogy Wekerle egyik könyvében az Alba Mária-kápolna helyét a Viktória téglagyár területére helyezte. Ám az óvatosabbak arra figyelmeztettek, nagy a valószínűsége, hogy a koporsó római eredetű.[5] Ezt dr. Éber László, a Magyar Nemzeti Múzeum szakembere is igazolta, aki kiszállt a helyszínre, és megállapította, hogy római szarkofágról van szó, amelyből ott végül is kettőt is találtak.[6]
Ha a millenniumra nem is sikerült egyértelműen meghatározni Árpád vezér temetkezési helyét, arra az újabb alkalmat Árpád halálának ezredik évfordulója kínálta 1907-ben. Az alkalmat Wekerle sem szalasztotta el: a témáról több mint 270 oldalas munkát jelentetett meg (Nagyezerév Árpád fejedelem sírja felett. Az Árpád-millenniumi emlékmű illetékes helye a Fehéregyház romterülete [907–1907]. Budapest, 1907).[7] A szerző abban addigi kutatási eredményeit foglalta össze, és érvelt az igaza mellett. Olyannyira meggyőzően, hogy munkájáról az egyik tekintélyes lap egyebek között ezt írta: „A vita eldőlt. Wekerle László dr. negyedszázados szakadatlan, lelkiismeretes munkával megnyugtató módon kimutatta Árpád sírjának helyét az óbudai határban, a mostani Viktória-gyár telkén, melyen ama Fehéregyház romja van, amelyet Anonymus szerint szerint Szent István építtetett Árpád sírja fölé vagy mellé.”[8]
Az Uj Idők értékelése szerint Wekerle 1907-ben megjelentetett könyvét olvasva „az ember mindjobban közeledik Wekerle nézetéhez és végül meggyőzöttnek érzi magát. (…) Mindaz, amit ebben a dologban mond, oly elfogadhatónak látszik, hogy a Fehéregyház és ezzel az Árpád sírja helyének kérdését valószínűleg megoldottnak lehet tekinteni.”[9]
Egy másik lap nézete szerint Wekerle, aki úgyszólván az egész életét ennek az ügynek szentelte, „hosszas kutatás és a régi okmányok tanulmányozásával meglehetős biztossággal rámutatott arra a helyre, ahol Fehéregyház romjait keresni kell. Ez a hely a Viktória-téglagyár telke, melyen csakugyan fedeztek fel a föld alatt, gyári építkezés alkalmával, templomi és kolostori romokat, a romok közt csontvázakat. A közömbösség azonban oly nagy volt, hogy e romokat még egyetlenegyszer sem ásatták fel és kutatták át szakértői rendszerességgel és tudományos alapossággal. Ellenben boldog-boldogtalan hordta onnan a csontot, régiségtárgyat, követ.”[10]
Hogy a magyar közvélemény ezt (tévesen) készpénznek vette, bizonyítja az a képes riport is, amelyet Kirándulás árpád sírjához címmel a Zászlónk közölt.[11] A cikkhez illusztrációként Wekerle kézzel rajzolt térképét is közölték, Árpád sírjának megjelölésével. (!)[12]
Az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy Fehéregyháza feltételezett helyének feltárása voltaképpen még az 1870-es években megkezdődött, ám a feltárt romokat, alapköveket és csontokat a munkások (de más érdekeltek is) vandál módon megsemmisítették, széthúzták. Lehet, hogy Árpád vezér csontjai is akkor semmisültek meg. A feltárást végző munkások azt beszélték, hogy „egyikük talált egy aranyból való kisebb kutyát vagy oroszlánt, s tudvalevő, hogy ilyen állatalakot a pogánykori magyar sírokban is találtak, az Árpád-ház jelvénye vagy címere pedig szintén oroszlán volt. Az a munkás, aki az állítólag tömör aranyból való állatot találta, a lelettel eltűnt, elő sem került többé, a napszámját is bennhagyta”.[13]
Amikor az Árpád-millenniumra, 1907-ben megjelent Wekerle kötete (Nagyezerév Árpád fejedelem sírja felett), a közvélemény és a sajtó egy része is végérvényesen eldöntöttnek tekintette Árpád sírjának hollétét.[14] A Budapesti Hírlap szerint munkája „azt a szenzációs eredményt tárja elénk, hogy megtalálta annak a Fehéregyháznak a helyét, amelyet Szent István épített a boldogságos Szűz tiszteletére, Árpád vezér sírja fölé.”[15]
1907 tavaszán Wekerle László szükségesnek tartotta, hogy a közvélemény tájékoztatása érdekében vallomásszerű cikkben összefoglalja 1882 óta tartó kutatásainak eredményeit, buktatóit, valamint az illetékes állami szervek viszonyulását is e fontos kérdés megválaszolásához.[16] Abban egyebek között rezignáltan és kiábrándultan ezt írta: „Annak idején megtettem mindent, amit csak tenni lehetett, de minden tevékenység, sőt befolyásos összeköttetéseim dacára is, ezen ügy iránt tapasztalt közönyösségen, minden igyekvésem hajótörést szenvedett, és az Árpád fejedelem temetkezési helyének megállapítása iránt tett felszólalásom, mint pusztában a szó elhangzott. Írtam, jártam, kapacitáltam – de a közönyt érdeklődéssé változtatni nem lehetett. (…) Az 1896. évi millennium lezajlott és 1897. évi április 24-iki kelettel oly miniszteri rendeletet vettem, amely kimondta, hogy mivel az ilyen költségekre fedezet nincsen, s erre a közeljövőben sincs kilátás, az ügyet a székesfőváros régészeti szakbizottságának hatáskörébe utalja, ahonnan azután, mint értesültem, az Országos Műemlékek Bizottságához tétetett át. Azóta mindenre csend és feledés borult.”[17]
Miután nyugállományba vonult, az első világháború előtti években visszatért Budapestre, ahol útja ismét a Pesti Sakk-körbe vezetett, amelynek alapító törzstagja volt. Ott kevés ismerőst és sok új fiatalt talált a Károly király úti klubhelyiségben. Egy ideig még korát meghazudtoló mozgékonysággal rótta Pest utcáit, de sajnos nem sokáig. Az első világháború vége előtt, 1918. augusztus 29-én a járványszerűen dúló spanyolnátha áldozata lett 78 éves korában.[18]
Halála kapcsán sokoldalú munkásságából mindenekelőtt Árpád-sír-kutatását, pedagógiai tevékenységét és a sakkal kapcsolatos munkálkodását emelték ki a méltatások.
A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Vége
[1] Árpád sírja. Magyar Hírlap, 1895. ápr. 7.
[2] Uo.
[3] Árpád sírja. Magyar Nemzet, 1901. ápr. 11.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Árpád sírja. Magyar Szó, 1901. ápr. 18.
[7] Wekerle László dr. Corvina, 1907. dec. 30.
[8] Kirándulás Árpád sírjához. Zászlónk, 1907. jún. 15.; Árpád sírjának viszontagsága. Budapesti Hírlap, 1907. máj. 24. – Természetesen ez téves megállapítás volt: a vita nem dőlt el, hanem inkább úgy tűnik, hogy a magyar közvélemény fáradt bele az évek óta húzódó szakmai vitákba és veszekedésekbe.
[9] Árpád sírja. Új Idők, 1907. máj. 26
[10] Árpád sírja. Uj Idők, 1907. máj. 26.
[11] Kirándulás Árpád sírjához. Zászlónk, 1907. jun. 15
[12] Uo.
[13] Árpád sírjának viszontagsága. Budapesti Hírlap, 1907. máj 24.
[14] Szalay Károly: Árpád sírja. Budapesti Hírlap, 1907. máj. 19.
[15] Uo.
[16] Wekerle László dr.: Nagyezerév Árpád fejedelem sírja fölött. (907–1907). Magyarország, 1907. ápr. 24.
[17] Uo.
[18] Wekerle László (elektronikus forrás: lexikon.katolikus.hu/W/Wekerle.html)
Nyitókép: Wekerle egyik Árpádról szóló művének újsághirdetése
