Franciaország másodszor vagy Horvátország először? Ez volt a kérdés a vasárnap késő délutáni mérkőzés előtt. 20 évvel korábban, 1998-ban Lilian Thuram két válogatottbeli gólja döntött a csapatok között az elődöntőben, a Vatreni azonban joggal reménykedhetett a moszkvai finálét megelőzően. Zlatko Dalić úgy vélekedett, esetük a 2004-es görög gárdáéhoz hasonlít, ugyanis senki sem számított arra, hogy bejutnak a döntőbe, számukra már a Luzsnyiki Stadionban való részvétel is történelmi. Hozzátette: „Nehéz utunk volt, Franciaország pedig kemény ellenfél, de nincsenek kifogások. Ez lesz életünk legfontosabb meccse.”
Az ünneplő franciák (Fotó: Beta/AP)
A galloknál Paul Pogba óvatosan nyilatkozott. A 25 éves középpályás két döntőt is elbukott pályafutása során, előbb 2015-ben a BL-ben, majd egy évvel később az Európa-bajnokságon maradt alul az aktuális ellenféllel szemben. „Egy csillag már van a mezünkön, de azt nem mi szereztük meg. Itt az ideje, hogy csúcsra érjünk” – nyomatékosította álláspontját a Machester United sztárja.
A rendkívül jó iramú mérkőzést a balkániak kezdték jobban, a fáradtságnak nyoma sem látszott, annak ellenére sem, hogy az előző körökben játszott hosszabbításoknak köszönhetően egy egész meccsnyi idővel többet tartózkodtak a pályán, mint ellenfelük. Az előny mégis Franciaországhoz került, miután Griezmann szabadrúgását az elődöntő hőse, Mandžukić a saját kapujába fejelte. Modrićék mondhatni ismerős szituációból folytatták a találkozót, hiszen többször kerültek hátrányba az egyenes kieséses szakaszban. A horvátok lelkierejéről Ivan Perišić tett tanúbizonyságot, aki egy begyakorolt pontrúgás után ballal bombázott, a lövésre Lloris hiába vetődött. A döntő tökéletesen összefoglalta ezt a vb-t, hiszen az öngól után egy videobírós ítélet is szerepet kapott a pályán, a jogosan befújt tizenegyest Griezmann értékesítette. A második félidőben hasonlóan folyatódott a játék, a horvátok többet birtokolták a labdát, a játékidő több mint 60%-ában ők passzolgattak, de Franciaország egyéniségei megvillogtatták tudásukat. A tornát megelőzően diskurzusok tucatja elemezte, hogy ki lesz vezérszerepben a Kékeknél, a fináléban pedig Pogba bizonyította klasszisát. Már az első gólnál is ő zavarta meg Mandžukićot, ezúttal pedig tizenhat méterről csavart a kapuba. Nem kellett sokat várni arra sem, hogy kiütésközeli eredményt láthassunk, hiszen Mbappé 4:1-re alakította az állást. Egy csúcsot már korábban beállított a 19 éves PSG-sztár, most pedig Pelé után ő lett az első tinédzser, aki világbajnoki döntőben is betalált. A piros-fehérek a franciák kapushibájának hála még szépítettek a 69. percben, de a hátrelévő bő 20 percben gólképtelenek maradtak. Zlatko Dalić a vereség ellenére is történelmi sikerig vezette a válogatottat, Horvátország megérdemelten jutott a döntőbe. Franciaország és Didier Deschamps 1998 után másodszor is magasba emelhette a trófeát. A francia szövetségi kapitány ezzel a harmadik személy lett, aki játékosként és edzőként is diadalmaskodni tudott a futballvilág legrangosabb eseményén.
Moszkva: Franciaország–Horvátország 4:2 (2:1)
Luzsnyiki Stadion, 78 011 néző, vezette: Nestor Pitana (argentin). Gólszerzők: Mandžukić (öngól) a 18., Griezmann (tizenegyesből) a 39., Pogba az 59., Mbappé a 65., illetve Perišić a 28. és Mandžukić a 69. percben.
Franciaország: Lloris – Pavard, Varane, Umtiti, Hernandez – Pogba, Kante (N’Zonzi, 55.) – Mbappé, Griezmann, Matuidi (Tolisso, 72.) – Giroud (Fekir, 81.). Szövetségi kapitány: Didier Deschamps.
Horvátország: Subašić – Vrsaljko, Lovren, Vida, Strinić (Pjaca, 82.) – Rakitić, Brozović – Rebić (Kramarić, 71.), Modrić, Perišić – Mandžukić. Szövetségi kapitány: Zlatko Dalić.
