Az N1 televízió legutóbbi választási vitaműsora az emberi jogok és a médiaszabadság helyzetét tűzte napirendre. A műsor feszült hangulatban és „hazai televíziótörténeti fordulattal” indult: két jelöltlista – az Aleksandar Vučić – Egyesült Szerbia (Ujedinjena Srbija) és az Egyetemista Lista – Az egyetemisták győznek – mindössze tizenöt perccel az adás előtt fedte fel képviselőinek kilétét. A stúdióban Marina Raguš (Szerb Haladó Párt), Ivana Petrović (Egyetemista Lista), Slobodan Cvejić (Európai Szerbia) és Miloš Stanković (Hiteles Jobboldal) csapott össze. Cvejić megjegyezte, a titkolózás miatt úgy is érezhette volna magát, mintha „bejelentett préda” lett volna, akit tetszés szerinti fegyverrel üldözhetnek az ismeretlen vadászok.
IRGALMASSÁGI AKTUS
A vita első éles összecsapása Aleksandar Vučić volt államfő utolsó kegyelmi döntéseit érintette. Az elnök 49 személynek adott kegyelmet vagy abolíciót, ám a nyilvánosság számára mindössze tizenkét név vált ismertté.
Marina Raguš védelmébe vette a döntést, kijelentve, hogy az elnöki lépés egy „irgalmassági aktus”, amellyel a társadalmi feszültségeket kívánták csökkenteni. Raguš rámutatott, hogy az elnök korábban „mindkét oldalon” részesített személyeket kegyelemben, és bár elismerte, hogy a nyilvánosságnak joga van a tájékozódáshoz, leszögezte: az államfő nem szegte meg a törvényt.
Ivana Petrović, az Egyetemista Lista képviselője súlyos alkotmánysértésként értékelte a nevek elhallgatását, kiemelve, hogy a titkolózás lakossági aggodalmakat szül. Kifejtette, sokan attól tartanak, hogy a titkosított listán a 2024. november 1-jei újvidéki tragédia felelősei is szerepelhetnek. Felidézte a letartóztatott diákok meghurcolását is, köztük Bogdan Jovičić esetét, akit bilincsben vittek édesapja temetésére.
Ha valami a kegyelem gesztusa, miért szégyellik az irgalmassági aktusukat, az igazságtalanság helyretételét? – tette fel a kérdést Miloš Stanković, a Hiteles Jobboldal politikusa.
Slobodan Cvejić a „foglyul ejtett állam” koncepciójával magyarázta a helyzetet, rámutatva, hogy az anakronisztikus jogi keretek lehetővé teszik a kegyelmezettek elhallgatását, ami súlyos bűncselekmények elkövetőinek felmentését is leplezheti. Stanković hozzátette: a lépés valójában a párthű személyek jutalmazását szolgálhatja.
MÉDIASZABADSÁG, REM-KUDARC
A vita második része a média helyzetére és a független újságírásra fókuszált. Cvejić felidézte, hogy az EBESZ adatai szerint 380 támadás, míg a Riporterek Határok Nélkül (RSF) szerint 82 fizikai támadás érte az újságírókat Szerbiában. Figyelmeztetett: a projektfinanszírozási rendszerekkel való visszaélések kormánypárti médiatömbök kialakulásához vezettek.
Ivana Petrović rámutatott, hogy Szerbia az RSF médiaszabadsági indexén a 104. helyre csúszott vissza, amit a helyi médiumok „bűnös privatizációjának” tulajdonított, amelynek során kormánypárti üzletemberek tucatszám vásárolták fel a csatornákat. Bejelentette, hogy az Egyetemista Lista egy 120 oldalas médiaprogrammal készül a politikai monopóliumok felszámolására.
Miloš Stanković bírálta az Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testületet (REM), amiért a kereskedelmi adókon nullára csökkent az oktatási műsorok aránya, és megoldásként egy külön csatorna (RTKiM) felállítását szorgalmazta a koszovói szerbek tájékoztatására.
Marina Raguš azzal az adattal kapcsolatban, mely szerint szeptember 11-e és 30-a között az öt nemzeti frekvenciájú csatornán Vučić kapta a politikai műsoridő 78 százalékát, kifejtette: ezt a volt elnök államfői kötelezettségei indokolták. Figyelmeztetett arra, hogy az erőszak erőszakot szül, felróva a kormánypárti újságírók és irodák elleni támadásokat, miközben az N1 tévét azzal vádolta meg, hogy félretájékoztat, dehumanizálja a volt államfőt, és feketelistán tart kormánypárti szereplőket.
A felek az intézmények politikamentesítését, valamint a REM és a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) függetlenségének helyreállítását tartották a legfontosabb feladatnak.
