Nagy érdeklődés övezte péntek este a felsőhegyi művelődési házban Táborosi László zentai helytörténész Arattam, arattam, kévét is kötöttem… – Zenta község parasztifjúságának falusi találkozójától a nemzetközi Kárpát-medencei aratóünnepig: 1960–2025 című kötetének ünnepélyes bemutatóját.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Felsőhegyi Önkéntes Központ és a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ rendezvényén a szerzővel Gallusz László, napilapunk Magvető melléklete és az Újvidéki Rádió nyugalmazott munkatársa, a kötet szerkesztője, valamint Mucsi István és Bűn József beszélgetett.
A bemutató kezdetén egy zentai aratócsapat az aratás előtti alku hagyományát elevenítette fel. A jelenet azt idézte meg, hogyan egyezett meg egykor a gazda és a munkások képviselője a fizetségről, az ellátásról és az elvégzendő feladatokról. Az alkunak komoly tétje volt, ugyanis sok föld nélküli vagy kevés földdel rendelkező család az aratással kereste meg éves kenyérgabonájának jelentős részét. A munkásokat gyakran az aratógazda, más néven bandagazda képviselte, a megállapodást pedig sokszor már tavasszal megkötötték, és írásba is foglalták.
A jelenlévőket dr. Juhász Bálint, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának és a Vajdasági Magyar Szövetség Intéző Bizottságának elnöke köszöntötte, aki egy személyes emlékkel idézte fel a könyv születését. Néhány évvel korábban ugyanebben a nagyteremben beszélgetett először a kiadás lehetőségéről a néhai Ősz Szabó Imrével, a felsőhegyi aratóversenyek főszervezőjével. Ősz Szabó Imre már akkor lelkesen érvelt amellett, hogy a helyi aratási hagyományok gazdagsága könyvbe kívánkozik. A kézirat addigra jórészt elkészült, a megjelenésig azonban még hosszú, kanyargós út vezetett.
Gallusz László Felsőhegy és Zenta község ünnepének nevezte a bemutatót. A kötet szerkesztője napilapunknak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy Táborosi László hatalmas kutatómunkával tárta fel az aratóünnep előzményeit, és örökítette meg a falusi közösségek több évtizedes összefogását. Elmondta, a kiadvány egyik legnagyobb érdeme, hogy még idejében rögzíti azokat az értékeket, amelyek jelentőségére gyakran csak akkor döbbenünk rá, amikor már elveszítettük őket.
Mint felidézte, a parasztifjúsági játékok története 1960-ban, Bogarason kezdődött, négy Zenta községbeli falu fiataljainak részvételével. A több száz embert megmozgató találkozók alkalmat adtak a barátkozásra, a versengésre és a falvak értékeinek bemutatására. Bár a rendezvény magán viselte a kor ideológiai jegyeit, lényegét a közösségért végzett munka és az összetartozás jelentette. A fiatalok az aratás és a szántás mellett sportversenyeken is összemérhették tudásukat, ügyességüket. A játékokat ebben a formában 1988-ig tartották meg, majd szervezési nehézségek jelentkeztek. A folytatást végül a felsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vállalta magára. A rendezvény történetének egyik csúcspontját a 2007-es aratóünnep jelentette, amikor is több mint száz aratócsapat dolgozott a parcellákon, miközben 150 bográcsban készült az étel.
Gallusz László kiemelte, hogy a könyv a falusi játékok történetétől Felsőhegy népi életének, szokásainak és hagyományainak bemutatásáig ível és így a lapjain egy rendezvény múltja mellett egy egész közösség élete kirajzolódik.
A közreműködők munkáját méltatva Gallusz külön szólt Kávai Mucsi Katalin, napilapunk lektora olvasószerkesztői és nyelvi gondozói tevékenységéről, valamint Beszédes István műszaki szerkesztőről, akinek igényes munkája meghatározza a kiadvány arculatát. Valamint megemlékezett az Ősz Szabó testvérekről is. Ferencet kiváló aratóként és a rendezvények fáradhatatlan résztvevőjeként idézte fel, Imre pedig szervezőkészségével, valamint a könyv megjelentetését szorgalmazó kitartásával járult hozzá a hagyomány fennmaradásához. Mint fogalmazott, a kötet azoknak is méltó emléket állít, akik már nem élhették meg a bemutatót, de évtizedeken át dolgoztak a közösségért.
Az est hangulatát a Felsőhegyi Népdalbarátok Klubjának és a Rózsafa zenekarnak a közreműködése tette teljessé.
Nyitókép: Fotó: Gergely Árpád
