Kamaszkoromban ragadott magával és szippantott be a könyvek varázslatos világa. A friss nyomtatványok illata, a kemény és a puha fedőlap tördelésének az esztétikája. A versek lélekpengető ritmusa, a regények sodró fonala, a lexikonok tudományos precizitása, a szótárak betűrendje. Már nem elégedtem meg az otthoni polcok kínálatával, ismét könyvtárba kezdtem el járni, faltam a könyveket. Hetente, kéthetente több szépirodalmi kiadványt, de ponyvát is hoztam-vittem. Aztán a felsőfokú tanulmányok, a szakdolgozatok, a vizsgákra való felkészülés más irányba és olvasnivalók felé tereltek. Napjainkban már nem csak papír alapú könyveket olvasok, hanem e-könyvek is a szemem elé kerülnek. Sőt, mondhatni talán hamarabb is, hiszen a kényelem és a gyorsaság nagy úr. Az ifjúságnak és a gyerekek többségének a tankönyveken és a kötelező olvasmányokon kívül alig van papíralapú nyomtatvány a kezében. Ettől függetlenül szaporodik a könyvtárunk. Ezért a minap két polcszekrény érkezett hozzánk, hogy tehermentesítse a könyveket tároló zugok zsúfoltságát. Kamasz gyermekem lelkesen magára vállalta, hogy tematikailag és nagyság szerint rendet tesz az évek óta gyülemlő káoszban. Meglepődött, nem hitt a szemének egy-egy címet elolvasva, belelapozott. – Jé, nekünk ez is, az is megvan?! Pedig mellettük kelt-aludt éveken át, mégsem nézett rájuk. Hát már ezért megérte könyvespolcokat vásárolni!
