Emese, J. K. és az Apátlanok

A magyar széppróza ünnepe alkalmából csütörtökön este a bezdáni színházban irodalmi estet tartottak Emese, J. K. és az Apátlanok – Kalandozás Sándor Zoltán prózavilágában címmel.
A szerzővel dr. Beke Ottó beszélgetett, az est moderátora Móger Tímea volt. A program keretében kiállítás nyílt Józsa Renáta helybeli festő alkotásaiból.
A szerző a bezdáni prózaestről, valamint a könyvek és az olvasók találkozásának jelentőségéről is szót ejtett.
– A program a Magyar Írószövetség magyar széppróza napi rendezvénysorozatának keretében valósult meg. Számomra mindig egy kicsit ünnep, amikor találkozhatok az olvasókkal. A legutóbbi könyvem, az Apátlanok című novelláskötet kapcsán több helyen is megfordultam Vajdaság-szerte. Magyarországon és Erdélyben is voltak fellépéseim, és ezek a találkozások mindig visszajelzést adnak arról, mire figyelnek fel az olvasók, mi érdekli őket leginkább egy író műveiben. Fontos a kritika, lényeges, hogy mit mond a szakma, de ugyanennyire fontos az is, hogy mit mond az olvasó a terepen. Ennek legjobb módja az ilyen személyes találkozás.
Nagyon örülök, hogy az Apátlanok című kötetet most Bezdánban, illetve Nyugat-Bácskában is bemutathattam, hiszen ezen a tájon ezzel a legújabb könyvvel eddig még nem jártam – fogalmazott Sándor Zoltán, aki könyveinek témáiról és stílusjegyeiről is beszélt.
– Azt mondanám, hogy kezdettől fogva történeteket mesélek, csak mindig másképpen. Érdekes, hogy ezek a történetek korábban mind harmadik személyben íródtak. Az Apátlanok esetében azonban megjelenik az egyes szám első személyű elbeszélés. Talán ezért is érzi úgy az olvasó, hogy ezek a történetek kiforrottabbak, hiszen megpróbáltam teljesen ráhangolódni az elbeszélő személyére. Megérzésem szerint ebben a kötetben sikerült ötvözni az eddigi témáimat: az otthon kérdését, a metafizikai felvetéseket, valamint a társadalmi problémákat, például az erkölcs és a jog viszonyát, vagy azt, hogyan hatnak a politikai történések az egyén sorsának alakulására és életére – hallottuk a szerzőtől.
Dr. Beke Ottó irodalmár, egyetemi tanár a következőképpen méltatta Sándor Zoltán szépirodalmi munkásságát és legújabb kötetét:
– Sándor Zoltán a vajdasági magyar irodalom egyik legtermékenyebb szerzője. Kiemelkedő teljesítménye a legutóbbi kötete, az Apátlanok. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy műveinek meghatározó jellemvonása a mágikus realizmus. Ennek megfelelően kisprózáiban és más műveiben is a kistelepülések mágikus, rejtélyes alakjait és eseményeit állítja középpontba, ami nagyban hozzájárul prózájának sajátos vajdasági beágyazottságához. Nem véletlen, hogy az Apátlanok komoly szakmai és olvasói elismerésnek, affirmációnak örvend – fogalmazott dr. Beke Ottó.
Az esten elhangzott, hogy Józsa Renáta helybeli festő alkotásainak témavilága és megjelenítésmódja szinte párbeszédet folytat Sándor Zoltán mágikus realista prózájával.
– Nagyon megragadott a szerző által felolvasott prózarészletből a „fa szeretnék lenni” motívum. Számos festményemen szerepel fa, hiszen témáim nagy része a természethez kötődnek. Különösen a fa áll közel hozzám. Két olyan képem is készült, amely akkor született, amikor egy kedves unokatestvérem Németországba költözött, és ez a fa az ő távozását szimbolizálja. Sokféle témával foglalkozom, nem ragadok le egyetlen motívumvilágnál. Különösen szeretem megjeleníteni a kötetlen, misztikus témákat. Fontos számomra a szépség és a harmónia, ezt fedezem fel, ezt élem meg alkotás közben is. Eddig három kiállításom volt Magyarországon, most pedig itthon, Bezdánban is bemutatkozhattam. Ennek nagyon örülök, és remélem, hogy a jövőben tovább bővül a kiállításaim száma. Ahová csak hívnak, szívesen megyek – hallottuk Józsa Renáta bezdáni alkotótól.
Az összművészeti est házigazdája a bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület volt.