Október 22-étől egy héten át a zentai városháza oszlopcsarnokában bárki megtekintheti az 1956-os magyar forradalom egyetlen zentai ereklyéjét, egy ismeretlen magyar felkelő vérrel írt levelét, amelyet a forradalom leverése után hat évvel egy üvegpalackba helyezve egy zentai hatodikos tanuló halászott ki a Tisza csókai oldalán.
Fotó: Horváth Zsolt
Az üvegben egy 10,2×13,6 centiméteres papírdarab volt, rajta a következő szöveggel: „1956. XI. 15. Magyarok! Segítség! Az oroszok nemsokára ki fognak végezni és társaimat is, mert Magyarok vagyunk. Itt a Tisza Partján. Harcolunk a szabad Magyarországért! HAZÁÉRT! Míg elmentek megírtam ezt. Vizesüvegembe tettem. Kifogyott a töltőtollam. Segítség! Véremmel írok! Csongrádtól 3 km északra a füzesben Magyarok! Szabadítsatok ki.”
A levél ezt követően a zentai múzeumba került, s Hugyik Richárd, a Thurzó Lajos Művelődési- Oktatási Központ igazgatója szerint feltehetőleg Magyarország és Jugoszlávia politikai kapcsolatára való tekintettel a segélykérő üzenet meglétét balladai homály fedte az ezt követő fél évszázadban. Pejin Attila zentai történész, a múzeum vezetője a 2006-os emlékév kapcsán írt a levélről az Új Kép folyóiratban, tíz évvel később pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeum kölcsönkérte az úgynevezett vérrel írt levelet. Egy évre rá a szegedi nagyközönség a múzeum aulájában meg is tekinthette. Hugyik szerint valószínű, hogy a felkelő az üzenetét tényleg a vérével írta, de ezt további vegyi elemezések után lehetne megállapítani, ami a jövőben a magyarországi intézményekkel karöltve remélhetőleg megtörténik, de a szegedi és a zentai történészek szerint is hitelesnek tűnik az 1956-os novemberi keltezés.
1956. november 4-én leverték a szabadságharcot, de utána is akadtak olyan felkelőcsapatok, amelyek folytatták a szovjet megszállókkal szembeni küzdelmet, majd egy részük nyugati, a másik részük déli irányba, Jugoszláviába próbált elmenekülni. Az adott év novemberének közepétől a szovjet hadsereg és magyar karhatalmisták felfedezték ezeket a mozgásokat, s elfogták a felkelőket, akiket több alkalommal is tűzharcot követően, statáriális ítélkezés után, a helyszínen kivégeztek.
Még mindig nagyon sok fehér foltja van ennek a kutatásnak, s a magyarországi levéltárakból csak nagy szerencsével bukkanhatnak föl új írásos források, de Moszkvában feltehetőleg továbbra is kulcsfontosságú iratok találhatók.
– Talán végső elkeseredésben, utolsó segélykiáltásként íródott ez a levél – mesélte a művelődési központ igazgatója, hozzátéve, nem tudni, kiről is lehet szó. Talán kivégezték, talán meghalt, de az is lehet, hogy sikerült átjutnia Jugoszláviába.
