A felsőhegyi Hanák Mátyás (1907–1966) felesége még ősszel eldugott egy üveg jóféle házi pálinkát a padlás félreeső zugába, az egyik üres galambfészekbe. Bízott benne, hogy Hanák tata itt aztán nem fogja megtalálni. Azt tervezte, hogy majd csak húsvétkor, a negyvennapos böjt után veszi elő. Tisztában volt vele, ha nem dugja el, az ura az ünnepekig minden kisüstit lére hajt. Egy jó szimatú pálinkakedvelőtől azonban nem lehet csak úgy eldugni az italt, előbb-utóbb kiszagolta a pálinkát, megtalálta a galambfészekbe rejtett literes üveget. Titokban rájárt a galambfészekre, egyszer is, másszor is bele-belekóstolt a gyümölcspárlatba. Addig járt rá, mígnem már a tél beálltára kiürült az üveg.
Hogy feleségének ne tűnjön föl a turpisság, a pálinkát kútvízzel pótolta, ha netán ellenőrizné, hogy megvan-e még az ital, ne fogjon gyanút. Amikor azután eljött a húsvét, az asszony felment a padlásra, hogy előhozza a „dugacspáleszt.” De a galambfészekben már csak a literes üveg darabjait találta meg. Szomorúan kellett megállapítani, hogy az üveget szétszívta a fagy. Ezen kicsit elcsodálkozott:
– Jaj, tatám, rosszat csináltam, eltettem neked egy üveg pálinkát a padláson, hát nem szétszívta a fagy az üveget. Hogy lehet ez? – kérdezte.
– Nahát, asszony, nem tudtad, hogy télen, nagy hidegben még a pálinka is megfagy?! – adta a nagyot a tata.
