Hazatért képek

A Thielné Tóth Margit ajándékgyűjteményéből válogatott Hazatért képek című képzőművészeti kiállítás kedd délutáni megnyitójával vette kezdetét a 75. Zentai Művésztelep, amelynek munkájában Ágoston Lóránt, Csernik Attila, Deák Anita, Gubik Korina, Kókai Eléna, Molnár Imre, Monyov Glória, Szabó Róbert, Barbara Subotić, Torok Melinda és Varga Valentin vesz részt.

Az alkotóházban megrendezett kiállításmegnyitón elsőként Nagy Abonyi Ágnes, a Zentai Városi Múzeum vezetője köszöntötte az egybegyűlteket és emlékeit felidézve elmondta, hogy 38 évvel ezelőtt kezdő muzeológusként került a Zentai Városi Múzeumba, ahol rövid időn belül bekapcsolódott a művésztelep munkájába is és néhány éven keresztül részt vett annak előkészítésében és szervezésében. Ennek köszönhetően ismerkedett meg az ott alkotó képzőművészekkel, köztük Ács Józseffel, Torok Sándorral, Csernik Attilával és Novák Mihállyal.

A múzeum vezetője hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy a művészek továbbra is elfogadják Zenta művészeti közegét, a zentai közönséget pedig arra biztatta, hogy legyen nyitott a kortárs képzőművészet értékeire. Támogassa az újfajta látásmódot, a vizuális útkeresést és a művészi kísérletezést, a kiállított alkotásokat pedig próbálja az alkotók szemével is nézni és értelmezni. Beszéde végén azt kívánta a képzőművészeknek, hogy továbbra is örömmel érkezzenek a Zentai Művésztelepre, jókedvvel alkossanak, majd élményekkel és új energiákkal feltöltődve távozzanak.

Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, a Zentai Városi Múzeum munkatársa és a művésztelep vezetője a Hazatért képek cím kapcsán elmondta, hogy első hallásra talán kissé patetikusnak tűnhet, ám a bemutatott alkotások történetének ismeretében nagyon is találó. A képek jelentős része ugyanis Zentán és környékén született, majd hosszú utat jártak be, mielőtt ismét visszakerültek a városba.

Elmondása szerint a történet középpontjában Thielné Tóth Margit áll, aki 1955-ben családjával külföldre költözött, majd a szülőföld iránt érzett erős honvágya arra ösztönözte, hogy vajdasági, illetve zentai vonatkozású festményeket gyűjtsön. 

– Saját vallomása szerint azt szerette volna, hogy az idegenben a képeken keresztül vele maradjon Zenta és a Tisza, amelyektől lelkileg sohasem tudott elszakadni. A műgyűjtő 1972-ben gyűjteményének első, mintegy háromszáz alkotásból álló részét a Zentai Városi Múzeumnak ajándékozta. Az intézmény 2011-ben pályázati támogatással további 730 művet vásárolt meg tőle, így a Tóth-gyűjtemény összességében több mint ezer alkotással gazdagította a múzeum képzőművészeti állományát – mondta.

Elhangzott az is, hogy az adományozó egyik fontos feltétele az volt, hogy a kollekció fiatalon elhunyt öccse, Tóth József szobrásztehetség nevét viselje. Így jött létre a Tóth József Képzőművészeti Alapítvány.

– Tóth József 1916-ban született, és mindössze tizenkilenc évesen hunyt el. Tehetségét kortársai is felismerték, a zentai közösség pedig gyűjtést szervezett azért, hogy művészeti tanulmányokat folytathasson. A fiatal szobrász Ivan Meštrović neves horvát szobrászművész tanítványa volt – mondta.

 

Szarka Mándity Krisztina hozzátette, hogy Thielné Tóth Margit másik kívánsága az volt, hogy a gyűjtemény alkotásai állandó kiállításon is láthatók legyenek. Ezzel kapcsolatban a művészettörténész reményét fejezte ki, hogy a jövőben ennek a feltételnek is eleget tudnak tenni. Mint mondta, a korszerű muzeológiai szemlélet szerint az állandó tárlatokat időről időre meg kell újítani, így lehetőség nyílhat arra, hogy a hatalmas anyagból válogatva mindig más, akár 15–20 művet mutassanak be a közönségnek.

A mostani kiállításon Ács József, Benes József, Hangya András, Petrik Pál, Faragó Endre, Ankica Oprešnik, Milan Kerac és Koszta Rozália alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők.

A kiállítást és a 75. Zentai Művésztelepet a köszöntők és ismertetők után Perpauer Attila, a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatója nyitotta meg.

Beszédének középpontjában a Zentai Művésztelep alapításának 75. évfordulója állt. Hangsúlyozta, hogy a jubileum jóval több egy kulturális eseménynél, ugyanis a hazatérésről, a megérkezésről, a közös gyökerekről és az emberi kapcsolatok erejéről is szól. A tárlat címe pedig szerinte nemcsak a Zentára visszakerült alkotásokra utal, hanem magára a művésztelepre is, amely háromnegyed évszázada a vajdasági és az egyetemes magyar kultúra egyik fontos műhelye, a képzőművészek szellemi otthona. Úgy véli, hogy az itt született művekben Zenta és környékének sajátos világa, a Tisza, a város utcái és fényei, valamint az itt élő emberek közvetlensége és nyitottsága is visszatükröződik. Arról is beszélt, hogy a művésztelep 75 esztendeje generációkon átívelő alkotómunkát, barátságokat és értékteremtést foglal magába. 

A Zentai Művésztelep idei vezérmotívuma az identitás. A témáról a kiállításmegnyitót követően Penovác Katalin szociológussal Szarka Mándity Krisztina beszélgetett és úgy vélekedtek, hogy ez egy olyan kérdéskör, amely senkitől sem áll igazán távol, a művésztelep számára ugyanakkor az jelenti az izgalmasabb feladatot, hogy az identitás témáját miként lehet megközelíteni a képzőművészet eszközeivel.