Mi van a Pöndöly mögött?

Szombaton este a zentai Kertek helyi közösség nagytermében hatodik alkalommal tartották meg a Pöndöly Magyar Művelődési Egyesület a Mi van a Pöndöly mögött? elnevezésű magyar népzenei találkozóját. A rendezvényen kilenc helyi, környékbeli és magyarországi egyesület lépett fel. Matykó Teodóra, az egyesület elnöke elmondta, hogy igyekeztek minden olyan csoportot meghívni, amelyeknek tagjaival baráti kapcsolatot ápolnak. Így a házigazdák mellett fellépett a csókai Csalogány asszonykórus és a Rákóczi Férfikórus, az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vegyes kórusa és citerazenekara, a törökfalusi Százszorszép Művelődési Egyesület, a tornyosi Ady Endre ME asszonykórusa és citerazenekara, a zentai Délibáb MME vegyes kórusa és citerazenekara, és a nagymágocsi Nefeljcs Népdalkör és Napraforgó Citerazenekar.

A rendezvény elején Matykó Teodóra köszöntötte a népes vendégsereget és a zentai közönséget, majd pedig Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke szólt az egybegyűltekhez, aki beszédében a vajdasági magyar népzenei hagyomány múltját, jelenét és jövőjét tekintette át. Mindenekelőtt Matykó Teodóra munkáját méltatta, aki a Pöndöly Asszonykórus egyik alapítójaként jelentősen hozzájárult az erős helyi női kórus kialakulásához. Ezt követően kiemelte Bodor Anikó szerepét is, aki szakértelmével, türelmével és kitartásával megalapozta a magas színvonalú vajdasági magyar népzenei kultúrát és kórusmozgalmat. Arra is emlékeztetett, hogy Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet alapító igazgatója támogatta a népzenei kezdeményezéseket és a zentai Gyöngyösbokréta megszervezését.
A jelenről szólva Hugyik hangsúlyozta, hogy a nehézségek ellenére Vajdaság-szerte pezsgő, élni és megmaradni akaró népzenei közösségek működnek, és Zenta, Csóka, Magyarkanizsa, Tornyos, Oromhegyes, Muzslya, Csantavér és Péterréve példája is azt mutatja, hogy a kórusok, a citerazenekarok és műhelyek nem csupán őrzik, hanem élővé és jelenvalóvá teszik a hagyományt.
Megfogalmazása szerint a népzenei találkozók jelentősége messze túlmutat a közös szórakozáson, hiszen erősítik a közösségi összetartozást, egymásra hangolják az embereket, és lehetőséget adnak a hagyomány közös megélésére.

– A magyar népdal évszázadok, sőt évezredek óta kíséri a közösséget, folyamatosan változik, fejlődik és tovább öröklődik – hangsúlyozta, majd a jövővel kapcsolatban bizakodásra és kitartásra buzdított.

– Bár gyakran felmerül, hogy kevés fiatal kapcsolódik be a népzenei mozgalomba, de ehhez bizonyos érettség szükséges. Ahogyan a jó bornak, ennek is idő kell, és a fiatalabb nemzedékek idővel átveszik majd a stafétát, és továbbviszik a citeramuzsikát, a kóruséneklést és a magyar népdalkultúrát – jegyezte meg a beszéde végén.

Matykó Teodóra kérdésünkre elmondta, hogy egyesületüket 2019-ben jegyezték be, és a kezdetekben a régi Kiszsinagóga épületében próbáltak. Kilenc Durindón vettek részt, az eddig befektetett munkájukat pedig tavaly a KÓTA bírálóbizottsága Olsvay Imre-díjjal jutalmazta. Az egyesületet tíz tag alkotja, a művészeti vezetőjük Tóth Rozália, Magyar Életfa-díjas oktató.

A találkozó támogatói a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, Zenta Község Önkormányzata és a Csoóri Sándor Alap voltak.