Pénteken a délelőtti órákban a Zentai Városi Múzeumban, A játék az különös. Gömbölyű és gyönyörű című kiállítás megnyitójával a Tisza-parti városban is kezdetét vette a Múzeumok éjszakája, valamint a múzeumok nemzetközi napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat. A tárlat az intézmény általános néprajzi gyűjteményében és a Székely Tibor-hagyatékban fellelhető játékszereket tárja a közönség elé. A megnyitón Perpauer Attila, a Thurzó Lajos Művelődési és Oktatási Központ igazgatója, valamint Nagy Abonyi Ágnes, a múzeum vezetője köszöntötte az egybegyűlteket.
Perpauer Attila beszédében a játékot a Földhöz hasonlította: gömbölyűnek, sokszínűnek, titkokkal telinek és gyönyörűnek láttatta, miközben kiemelte, hogy a gyermekek játékában különösen tisztán mutatkozik meg az emberi lélek őszintesége.
Elmondta, hogy a kiállításon látható tárgyak többsége a múzeum gyűjtőterületéről, Zenta és Magyarkanizsa község falvaiból származik. A néprajzi gyűjtemény első ilyen darabját, egy babaruhát 1952-ben Újházi Erzsébet felsőhegyi óvónő ajándékozta a múzeumnak, a gyűjtemény pedig azóta is folyamatosan gyarapodik. Székely Tibor vajdasági világutazó hagyatékából többek között Myanmarból, az egykori Burmából származó labdák, a volt Jugoszlávia területéről és Magyarországról való hangszerek, valamint egy Mohácsról származó kereplő, a busójárás jellegzetes kelléke is megtekinthető.
A Thurzó Lajos Művelődési és Oktatási Központ igazgatója rámutatott arra is, hogy a bemutatott játékok nem gyári szalagokon, műanyagból készültek, hanem természetes anyagokból: növényi rostokból, csontból, fából és magvakból. Sok esetben maguk a gyerekek vagy szüleik készítették őket, bizonyítva, hogy a kreativitás és a képzelet nem pénz, hanem szabadság kérdése. Ezek a tárgyak azt üzenik, hogy bárhol is éljen egy gyermek a világon, a játék öröme és a rácsodálkozás képessége egyetemes.
Perpauer Attila beszéde végén kihangsúlyozta, hogy a kiállítás létrejöttéhez szakértő kezekre, precizitásra és mély szakmai elhivatottságra volt szükség, hogy ezek a kulturális értékek rendezett, értelmezhető formában szólalhassanak meg a látogatók előtt.
– Mindannyiunk számára kívánom, hogy a mai napon egy kicsit önök is váljanak gyermekké, engedjék meg maguknak a rácsodálkozás örömét, és fedezzék fel ezeket a különös, gömbölyű és gyönyörű történeteket! – fogalmazott.
Nagy Abonyi Ágnes, a Zentai Városi Múzeum vezetője elmondta, hogy az intézmény második alkalommal rendezte meg a néprajzi gyűjtemény anyagából származó népi gyermekjátékszereket bemutató kiállítást. Rámutatott, hogy bár néhány darab már az 1950-es években bekerült a múzeumba, a gyűjtemény jelentősebben az 1994–95-ben végzett kutatómunka során gyarapodott. Ekkor kecskeméti és budapesti szakemberek közreműködésével Zentán és környékén gyermekjátékokat, valamint a gyermekélethez kapcsolódó néprajzi anyagokat gyűjtöttek. A több mint harminc évvel ezelőtti munka Vajdaságban elsőként mutatta be ilyen formában a népi gyermekjátékszereket.
A kiállítást Kalmár Ágnes művészettörténész, a Kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely nyugalmazott vezetője, a Játék Céh Egyesület tagja nyitotta meg.
Beszéde elején kiemelte, hogy tapasztalatai szerint a játék nem csupán a gyermekek világához tartozik, hanem a felnőtteket, a művészeket és minden korosztályt képes megszólítani. Mint mondta, egy-egy tárgy mögött gyakran teljes élettörténetek rajzolódnak ki. Felidézte egy olyan ember történetét is, akinek a világháború idején menekülnie kellett, ám legkedvesebb játékát elásta. Hazatérése után újra elővette, és végül múzeumban szerette volna elhelyezni, mert számára felbecsülhetetlen emlékeket őrzött.
– A játéktárgyak tehát nem pusztán használati eszközök vagy gyermekkori kellékek, hanem személyes és közösségi emlékek hordozói – hangsúlyozta, majd hozzátette, hogy múzeumi munkája során számos olyan kiállítással és találkozással gazdagodott, amelyeken képzőművészek által megálmodott és megtervezett játékokat, játékelképzeléseket mutattak be gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Kalmár Ágnes saját gyermekkori emlékei közül felidézte a karácsony előtti titokzatos készülődést, amikor édesanyja éjszakánként babát varrt neki. Mint mondta, ennek a babának néhány darabját ma is őrzi.
– Mindenkinek megvannak a maga játékokhoz kötődő emlékei, és ezek az emlékek bizonyítják, milyen fontos helye van a játéknak az ember életében – jegyezte meg.
Elmondta azt is, hogy a Szórakaténusz Játékmúzeumban eltöltött 42 év alatt minden találkozásból és minden tárgy történetéből sokat tanult. Beszéde végén felidézte az 1995-ös zentai gyűjtést is, amikor Nagy Abonyi Ágnessel néhány napon át közösen dolgoztak. Mint fogalmazott, e munka során különösen fontos tanulság volt számára, hogy a muzeológusnak nyitottan kell tekintenie a tárgyra és az emberre: nem a saját történetét kell belelátnia a tárgyakba, hanem az adott tárgy és tulajdonosa valódi történetét kell meghallania.
A kiállításmegnyitót követően Burány Katalin néprajzkutató és muzeológus, Szántó Gyula fajáték- és ördöglakat-készítő kézművesmester, valamint a Rozetta Kézműves Társaság néhány tagjának a vezetésével gyermekfoglalkozásokat tartottak.
Nyitókép: Fotó: Horváth Zsolt
