Kedden este dr. Bordás Sándor klinikai pszichológus, főiskolai tanár tartott előadást magyar történelmi traumákról a Kiszsinagógában az MCC Vajdaság és a Thurzó Lajos Művelődési–Oktatási Központ közös szervezésében. Az előadás alapjául a 2020-ban megjelent A magyar kultúra történelmi traumái című könyv, illetve a mögötte álló kutatás szolgált. Az érdeklődők választ kaphattak arra, hogy a magyar történelmi traumák közül melyek mekkora mértékben határozzák meg ma a közösségi gondolkodásunkat és az egymáshoz való viszonyunkat.
Dr. Bordás Sándor kérdésünkre elmondta, hogy a kutatásban azt vizsgálták, hogy milyen mértékben dolgozta föl a nemzet a tatárjárás, a török hódoltság, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, a trianoni békeszerződés, a második világháború utáni kommunista diktatúra kiépülése, valamint az 1956-os forradalom traumáját. Az eredmény szerint a régebbi traumák mára nagyrészt történelmi emlékké szelídültek, miközben az elmúlt mintegy száz év feldolgozatlanul maradt:
– Trianont nem felejtettük el. Bármilyen formában is tettük föl a kérdést, mindig azt kaptuk, hogy ezt a traumát dolgoztuk fel a legkevésbé. Ettől egy kicsit jobban sikerült feldolgozni '56-ot és a kommunista diktatúrát. Az egyik tanulmányomban úgy fogalmaztam, hogy a kommunista diktatúra kialakulása a magyar nép számára egy második Trianon volt.
Azt is elmondta, hogy a kollektív földolgozás érdekében elsősorban arra van szükség, hogy objektíven vizsgáljuk ezeket az eseményeket:
– Ki kell nyitni a levéltárakat. Egy baloldali teljesen másként gondolkodik '56-ról, mint egy konzervatív vagy egy jobboldali. Tehát nem lehet objektíven megközelíteni a témát, mert ott vannak az ideológiák. Márpedig éppen az ideológiák nélkül kellene feltárni a valós helyzeteket. Pszichológusként azt mondom, hogy tárjuk fel ezeket, nyissuk ki őket, beszéljünk róluk. Jelenleg sajnos nem lehet ezekről beszélni, pont az ideológiák miatt
Nyitókép: Dr. Bordás Sándor A magyar kultúra történelmi traumái címmel tartott előadást a Kiszsinagógában / Gergely Árpád
