Az önbizalom olyan alapvető erőforrásunk, amely meghatározza a döntéseinket, az emberi kapcsolatainkat és azt is, hogyan viszonyulunk a kihívásokhoz. Bár sokak szerint az önbizalom velünk született tulajdonság, valójában folyamatosan alakuló, tanulható és fejleszthető képességről van szó. Ha megerősítjük, akkor segítségünkre lesz a nehéz helyzetekben, segít kiállni önmagunkért, és támogatja az egészséges határaink megtartását.
Éppen ezért fontos, hogy beszéljünk róla, és megértsük, honnan ered, miként formálja a mindennapjainkat, és hogyan tehetjük stabilabbá egy ingatag világban. Az önbizalom mibenlétéről és jelentőségéről Kormányos Novák Mónika tanácsadó szakpszichológust kérdeztük.
n Mit jelent az önbizalom, és mi különbözteti meg az önértékeléstől és az önbecsüléstől?
– Az önbizalom, ahogy a neve is mondja, bizalom saját magunkban. Nem a tökéletességről szól, és nem is a kételkedés hiányáról, hanem arról, hogy az ember akkor is hisz magában, hogyha hibázik. Bízik a saját képességeiben, az erőforrásaiban, az ítéleteiben, de vállalja a hibázás lehetőségét is, és ezzel együtt olyasmibe is belefog, ami kihívást jelent számára.
Az önbizalom, az önértékelés és az önbecsülés fogalma egyaránt a pozitív pszichológiához kapcsolódik. A pozitív pszichológia egyik képviselője Abraham Maslow volt, aki az emberi szükségleteket egyfajta piramisként képzelte el. A piramis aljára tette a létszükségleteket, mindazt, amire a túléléshez van szükségünk, így ide került például a táplálkozás és az ivóvíz. Miután ezeket a fiziológiás szükségleteket kielégítettük, a biztonsági szükségletek elérésére törekszünk, utána következnek a szociális szükségletek. E fölött, de még az önmegvalósítás szükséglete alatt helyezkedik el az a fogalom, amit ő önbecsülésnek hív. Az önbecsülés azt jelenti, hogy becsülöm saját magamat, a saját értékeimet, a képességeimet, tehát elfogadom magam. Ez szükséges ahhoz, hogy képes legyek megvalósítani önmagam, hogy az általam meghatározott célok és értékek mentén éljek. Az önbizalom ezzel szemben csak bizonyos kompetenciákra vonatkozik: kompetensnek érzem magam abban, amit csinálok, ezért képes vagyok magabiztosan megcsinálni.
Az önértékelés ezeknél sokkal általánosabb fogalom, ami a teljes személyiségünkre vonatkozik, arra, hogy hogyan gondolkodunk magunkról, a viselkedésünkről.
n Hogyan kapcsolódnak ezek a mentális jólléthez?
– Mindhárom fogalom alapvető fontosságú, hiszen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, el kell fogadnunk magunkat a hibáinkkal együtt. Hogyha valakinek alacsony az önbecsülése, és nem tud egy-egy olyan tevékenységbe belefogni, ami szükséges lenne például a munkahelyi előrelépéshez vagy egy új párkapcsolat kialakításához, akkor általában azt érzi, hogy nincs a helyén, hogy nem mozog otthonosan a bőrében, hogy valami hiányzik, hogy folyamatosan frusztrált. Tehát nagyon fontos ezeket a megfelelő szinten tartanunk. Visszakanyarodva Maslow szükségletpiramisához, addig nem tudunk az önbizalmunkkal, önbecsülésünkkel foglalkozni, amíg más szükségleteinket nem elégítettük ki. Éhesen, szomjasan vagy a hidegben vacogva, olyan körülmények között, ahol még az alapvető szükségleteink sincsenek meg, nagyon nehéz mindezt fejleszteni, hiszen ekkor a túlélésükkel foglalkozunk.
n Mit tehetünk, ha szeretnénk fejleszteni ezeket magunkban?
– Nagyon sok mindent lehet tenni. Manapság már sok könyv foglalkozik ezzel a témával, és bár nálunk még nem divat, de mindenképpen ajánlom a szakember által vezetett csoportokat, ahol ezeket a témaköröket járják körül. Itt az önbizalmat nem csak általánosságban szokták fejleszteni, vannak például különböző női körök, amelyek a nők önbizalmát erősítik. Ezek a 21. századi komplex női létet járják körül, ami egyensúlyozás a munka, a család és a társas kapcsolatok között, és abban erősítik a résztvevőket, hogy ne ostorozzák magukat, ha a szerepeikben nem tudnak úgy helytállni, ahogy szeretnének. Ezenkívül egyéni terápiára is elmehetünk. Az önbizalom szempontjából nagyon fontos a motiváló jövőkép. Ki kell alakítanunk egy jövőképet, ami olyan kihívást foglal magában, amiről tudjuk, hogy képesek vagyunk elérni.
Azáltal is fejlődhetünk, hogy elgondolkodunk azon, hol tartunk jelenleg az életünkben, hova szeretnénk eljutni, mire van ehhez szükségünk, és rendelkezünk-e az ezekhez szükséges kompetenciákkal, készségekkel. A különböző készségek, képességek leginkább gyakorlattal fejleszthetők. Ha például az a célunk, hogy le tudjuk futni a maratont, akkor ahhoz a legegyszerűbb út az, hogy elmegyünk futni. Minél többet gyakoroljuk az adott tevékenységet, annál kompetensebbnek érezzük magunkat, és minél kompetensebbnek érezzük magunkat, annál jobban fog nőni az önbizalmunk is.
n Mit tehet a szülő vagy a pedagógus, ha azt látja, hogy érdemes lenne fejleszteni a gyerek önbizalmát?
– Ha azt látjuk, hogy a gyerek nem találja fel magát a kortársak között, akkor szülőként mi magunk is megerősíthetjük őt. Sokszor ez nem elég, ilyenkor érdemes bevonni a pedagógust is, az ő javaslatára pedig a pszichológust. Nálunk, a Magyarkanizsai Alapfokú Zeneiskolában színpadon szerepelnek a gyerekek, ami a serdülőkorban jelentős kihívás lehet. Mi ezt azzal próbáljuk ellensúlyozni, hogy boldogságóra-szakkört szervezünk, amelyen egyebek között az önbizalom is téma.
n Képes lehet-e a szülő segíteni a gyerek önbizalmának a fejlődését, ha ő maga híján van a megfelelő önbizalomnak?
– A szülő, aki fél a víztől, biztosan nem fogja úszni tanítani a gyerekét, hanem valaki másra bízza ezt. Tehát azokon a területeken, ahol nincs önbizalmunk, nem tudunk mást fejleszteni, hiszen nincs meg hozzá a tudásunk, a kompetenciánk, nincs minek mentén segíteni a gyereket abban, hogy megszerezze ezeket a készségeket vagy kompetenciákat. Ebben az esetben úgy tudunk segíteni, ha mástól kérjük ezt a segítséget. Ha egy felnőttnek alacsony az önbizalma, akkor nehezen boldogul a 21. században, mert olyan időben élünk, amikor nagyon sok függ attól, hogy mennyire tudjuk a saját képességeinket kibontakoztatni. Ehhez az kell, hogy megfelelő készségeket, képességeket szerezzünk, ez pedig csak tevékenység végzése által történhet. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő fél, nem meri vállalni a kockázatot, nem mer új, ismeretlen tevékenységekbe belefogni, akkor két dolgot csinálhat: vagy azonosul, vagy ellenazonosul. Előbbi esetén ő sem mer majd kockáztatni, utóbbinál pedig csak azért is megpróbálja másképp csinálni.
Nyitókép: Kormányos Novák Mónika (saját fotó)
