Ha Zentára érkezik az ember, azonnal magával ragadja a Tisza-parti kisváros nyugodt ritmusa, a főtér csendes pezsgése és persze a helyi konyha ízei. Éttermekből nincs hiány, de van egy hely, amelyik többet kínál a finom falatoknál: egy szelet múltat, hagyományt és olyan otthonos légkört, amelyben az ember szinte elfelejti, hogy vendég, és úgy érzi, hazaérkezett. Ez az Etnogold vendéglő, amelynek már a története is különlegesen indult.
Tizennyolc évvel ezelőtt egy baráti társaság szilveszterre keresett helyet, és rábukkant az akkor üresen álló vendéglőre. A szilveszterezés olyan jól sikerült, hogy néhányukban megszületett a gondolat: ebből a kis helyből igazi ékszerdobozt varázsolnak. Nem is kellett hozzá sok idő, kitárta kapuit az étterem.
Baji Endre tulajdonos elmesélte, hogy fiatalon a szüleik, a nagyszüleik a vendéglátásban dolgoztak, a csókai „Géza kocsmát” mindenki jól ismerte. Ugyanakkor édesapjuk még évtizedekig folytatta ezt a hivatást. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy amikor rátaláltak erre a helyre, belevágtak – mesélte a tulajdonos, akivel a nemrégiben felújított, igazán hangulatos kerthelyiségben beszélgettünk.
A vállalkozás így kezdettől fogva családi kézben van: Endre a bátyjával együtt vezeti az éttermet, édesanyjuk pedig máig aktívan segíti őket. Az elmúlt csaknem húsz évben számos kihívással kellett szembenézniük – a gazdasági nehézségektől kezdve a koronavírus-járványig –, miközben folyamatosan fejlesztették a helyet. Az udvar felújítása és a kerthelyiség kialakítása például még a pandémia előtt kezdődött.
A kerthelyiségben is ugyanaz a meghitt, hagyományőrző hangulat köszön vissza, amely az egész éttermet jellemzi. Az Etnogold ideális helyszín családi ünnepségek – születésnapok, eljegyzések, kisebb lakodalmak –, osztálytalálkozók és céges összejövetelek megrendezésére. Emellett az évek során számos kulturális eseménynek is otthont adott. Itt tartották több éven át az adott év első táncházát, amelyre a tartomány minden szegletéből érkeztek néptáncosok és zenészek. Innen indult a zEtna művészeti folyóirat története is, amely később könyvkiadóként is nevet szerzett magának.
A vendégkör sokszínű: a turisták és a környék településeiről érkezők mellett fontos számukra, hogy a helyiek is szeressék és ismerjék a konyhájukat. És erre minden okuk megvan. Az étlap maga is tisztelgés a hagyomány előtt: itt a halászlé nem csupán leves, hanem rituálé, a marhapörkölt pedig olyan, hogy az ember tényleg megnyalja utána mind a tíz ujját. A frissen sült és roston sült fogások illata gyakran már az utcáról becsalogatja a vendégeket. A zentaiak számára pedig kedvezményes napi menüvel is készülnek – akár elvitelre is.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
