A hétvégén ismeretlen elkövetők megrongálták a Táncsics Mihály utca elején, az egészségház előtt álló, hatágú csillagot megformázó zsinagóga-emlékművet. A tettesek két horogkeresztet festettek rá, az emléktáblán látható Dávid-csillag alá pedig azt írták fel szerb nyelven, hogy „halál a zsidókra”.
Bármilyen emlékműről, bárki tiszteletére is emelt emléktábláról is legyen szó, az nem védekezik, nem vádol, hanem csak emlékeztet. Jelen esetben az egykori nagy zsinagógára, de mindenekelőtt a zentai zsidóságra: emberekre, egykori szomszédokra, ismerősökre, akik munkájukkal hozzájárultak Zenta felvirágoztatásához, akiket 1944 áprilisában haláltáborokba deportáltak, és akiknek hiányában óriási űr keletkezett városunk életében is.
Most pedig a festékes flakon és a harag emberformát öltött, és a múltba rúgott, mert könnyebb megrongálni egy emlékhelyet, mint kérdezni és megérteni.
Az emlékműrongálás nem forradalom. Nem vélemény. Nem igazságtétel, hanem csupán ostoba düh, amely nem tud különbséget tenni a történelem és a jelen között.
Az egészségház előtt álló szerény emlékművet az egykori nagy zsinagóga helyén emelték, ugyanis a második világégést követően a Zentára visszatérő zsidó lakosság kivándorlása miatt a zentai zsidó hitközség az 1950-es években – hívek hiányában – eladta a városnak a neológ nagy zsinagóga és a szefárd (ortodox) kis zsinagóga épületét is. A nagy zsinagógát a község lebontatta, 2001-ben pedig emlékművet emelt a helyén, amelyen héber, magyar és szerb nyelven tüntették fel, hogy itt állt egykoron a nagy zsinagóga, amely 1873-ban épült, és 1957-ben bontották le. Az emlékművön domborított formában az egykori zsinagóga épületének sziluettje látható.
Nyitókép: Az összefirkált zsinagóga-emlékmű (Horváth Zsolt felvétele)
