A Széchényi-levelek ismertetése mellett Boleszny tanulmánya kellő részletességgel szólt az al-dunai munkálatok menetéről is. A cél az volt, hogy az Al-duna 120 kilométernyi kritikus szakaszának hajózhatóvá tételével a gőzhajóforgalom (az 1830-ban alakult Dunagőzhajózási Társaság révén) zökkenőmentes legyen egészen a Fekete-tengerig. A Vaskapun keresztül vezető hajóút tisztítása okozta eközben a legnagyobb gondot, tekintettel arra, hogy akkortájt még nem léteztek az ilyen nagyszabású munkálatok elvégzésére szükséges erőgépek, műszaki eszközök. Így puskaporral robbantották a hajózást akadályozó sziklákat, s nagyszámú munkás dolgozott a Széchenyi-út kiépítésén a Duna bal partján. A mintegy hat méter széles parti sziklákba vájt Széchenyi-út kiépítésének az volt a célja és értelme, hogy rendkívül alacsony vízállás esetén is a gőzhajók utasai más hajókon vagy kocsin folytathassák útjukat, de alkalmas volt hajóvontatásra is.1 A munkálatok 1834 tavaszán kezdődtek,2 s az utat 1837-ben adták át a közlekedésnek.3 Megépítése voltaképpen Magyarország balkáni kapujának megnyitását jelentette. A magyar kereskedelemnek, illetve a magyar árunak biztosította az akadálymentes haladását kelet felé.
Azt követően Széchenyi al-dunai működése már csak a Vaskapu szikláinak repesztésére szorítkozott.4
1 Uo. 13.
2 Uo.
3 Uo. 22.
4 Uo. 23.
Széchenyi István
Boleszny tanulmányának végén így összegezte a Széchenyi al-dunai munkálatainak jelentőségét: „Kedvencz eszméjét, a Dunát hajózhatóvá tenni, valósította; czélját: gőzhajókkal a szorosokon áthatolni, elérte; ama terve azonban, hogy a Vaskapu és a többi zuhatagoknál a legkisebb vízállás mellett is a Dunát hajózhatóvá tegye, vagy a hajózhatás ezen akadályait csatornázások által megkerülje nem sikerült, zátonyra akadt”.5
A MAGYAR SZENT KORONA ELÁSÁSÁNAK (1849) ÉS MEGTALÁLÁSÁNAK (1853) FELTÉRKÉPEZÉSE (1889)
Amikor Boleszny plébánosként Orsovára került, egyebek között azt tapasztalhatta, hogy a lakosság körében még élénken élt a Szent Korona 1849-ben történt elásásának és későbbi megtalálásának története, az eseménynek pedig az 1856-ban emelt Korona-kápolna állított tartós emléket.6 Az 1870-es években a kápolna már eléggé elhanyagolt állapotban volt, senki sem viselte gondját. Ekkor az orsovai Deák Egylet elhatározta, hogy gondját viseli. Gyűjtés indult a karbantartására szükséges pénz biztosítása érdekében. Boleszny Antal, az egylet jegyzője is azok között volt, aki 1874 májusában aláírta a felhívást a pénzgyűjtésre. Az elképzelés az volt, hogy a begyűjtött adományokból egy pénzalapot létesítenek, amelynek kamatait a kápolna karbantartására fordítanák.7
Bolesznynak, mint kutatónak, a Szent Korona Orsovához kapcsolódó témája igencsak felkeltette az érdeklődését, és miután ezzel kapcsolatban, előzetes kutatásokat is végzett, elhatározta, hogy feltérképezi annak történetét.
Annak első jele, 1889 januárjában, Boleszny levele volt, amelyet a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat titkárához intézett. Az az 1889. január 30-án megtartott választmányi ülésen került felolvasásra. Ebben a többi között olvassuk: „Egyetlen egy tanú él még azokból, akik a magyar Szent Koronát az 1849-ki évben Orsovánál elásták. Ő tőle nyertem azon rendkívül érdekes adatokat a magyar korona elásatására vonatkozólag, melyeket nekem múlt évi november havában megküldött, egy emlékiratba foglalva. A magyar korona feltalálására vonatkozó adatokból némelyeket ugyan közöltem már a Magyar Állam hasábjain, s ezeket most kiegészítve, az elásatására vonatkozó érdekes adatokkal együtt egy értekezést dolgoztam ki, melyet múzeum-társulatunk ez évi közgyűlésén felolvasni óhajtanék, ha a választmány azt kitűzni fogná. Azon díszszázadnak, mely a magyar koronát feltalálása után Budapestre és Bécsbe kísérte, még két tisztje él, kik az ebbeli adatokat rendelkezésemre bocsátották, melyek részleteikben szinte igen érdekesek. (…) Orsován, 1889. évi január hó 26-án”.8
Boleszny munkájának felolvasására 1889 májusában került sor, s az érdekes, figyelemfelkeltő témáról a korabeli sajtó is részletesen tudósított.9 Így, a Pesti Naplóban olvassuk: „Boleszny Antal érdekes felolvasást tartott a magyar korona elásatásáról és feltalálásáról. Boleszny, mint orsovai plébános, sokat fáradozott azon, hogy felderítse a magyar korona elásatása és feltalálása körül lappangó homályt. Fáradozása nem is volt hiába, mert sok fontos adatnak jött nyomára. Kutatása szerint Szemere Bertalan 1849. augusztus 12-én lehozta a koronát tartalmazó vasládát Karánsebesre; eleinte el akarta rejteni a resiczai bányába, de a bányászok előtt feltűnt a vasláda és Szemere megbizottai nem merték azt ott elrejteni. Szemere ekkor össze akarta zúzni a koronát és a Dunába dobni, de társai ellenzésére elállott a szándékáról. A koronát az orsovai 145. házszám egyik szobájában ásták el, és hogy az ásónyomokat elenyésztessék, tüzet raktak fölötte. De mivel az ásónyomok mégis láthatók voltak, aug. 18-án éjjel kiásták a koronaládát és úgy helyezték egy kocsira, hogy ott ülést képezzen. Augusztus 20-án éjjel azután, Szemere három társával azon a helyen ásta el a korona-ládát, melyen most a korona-kápolna áll. Fogadást tettek egymásnak, hogy semmi körülmények közt sem árulják el a korona rejtekhelyét, mindaddig, míg a magyar nemzet függetlensége kivíva nem lesz. (…) Varga István azonban elárulta a korona helyét. 1853. szeptember 7-én egy rendőrfőnökkel lejött Orsovára és másnap reggel megmutatta a munkásoknak a helyet, hol keressék a koronát. (…) A korona két napig közszemlére ki volt téve Orsován, azután az Albrecht hadigőzösön Promontorra vitték. (…) Promontorról nagy ünnepélyességek közt vitték be a koronát Budára, onnan Bécsbe, hol bemutatták az uralkodónak. Bécsből 1853. szeptember 22-én ismét visszavitték Budára”.10
5 Uo.; A Vaskapu csatorna felavatására csak 1896 őszén került sor, az összes munkálatokat pedig 1898 őszén fejezték be.
6 A Korona-kápolna. Vasárnapi Ujság, 1874. máj. 31.
7 Uo.
8 Választmányi ülés, 1889. január 30. Történelmi és Régészeti Értesítő, 1889/1. füzet, 34
9 A magyar korona elásatása 1849-ben. Pesti Napló, 1889. máj. 26.
10 Uo.
Nyitókép: Orsova, Széchenyi út (régi képes levelezőlap)
