2024. június 22., szombat

Híd, amely összeköt

Idén hatvanéves a zentai vashíd

Rendkívül találó David Lynch kultikus amerikai filmrendező egyik idézete, miszerint egy öreg ház vagy egy rozsdásodó híd a természet és az ember közös műve. Ha felújítják a házat, elveszti a varázsát. Az elmúlt fél évben rovatunkban már volt szó arról, hogy mikor is kerül sor a Tiszát Zentánál átszelő híd felújítására, arról viszont nem szóltunk, hogy a hidunkat hat évtizeddel ezelőtt májusban avatták fel. Zenta mindig is jelentős tiszai átkelőhely volt.

Mint ahogyan sokszor elhangzott, az első hidat még a törökök építették francia hadmérnökök segítségével, 1697. szeptember 10-én a török hadsereg ezen keresztül kezdte meg az átkelést a bánáti oldalra. Ezt a pontonhidat 60 dereglye alkotta, amelyek bőrszíjakkal voltak egymáshoz kötve, rajtuk keresztül deszkapallót fektettek le. Nos, ez a híd igencsak kérészéletűnek bizonyult.

Az első állandó folyami átkelőhelyre a 19. században nőtt meg az igény. A búzatermelő bánáti vidékeknek termékeik piacra juttatása érdekében egyre jobb közlekedési összeköttetésre volt szükségük. Zenta város tanácsa már az 1850-es évek kezdetétől folyamatosan tárgyalt az állandó átkelőhely megépítéséről. A híd megvalósulása azonban elhúzódott, végül 1872-ben a város megbízást adott egy fából ácsolt híd felépítésére, kissé délre a mai átkelőhelytől. A Howe-féle faszerkezetű hidat alig egy év alatt építették fel, és 1873. november 7-én adták át. Az úttörő létesítmény kiemelte Zentát a bácskai települések sorából, a város központi szerepkörre tett szert a híd által. A Vasárnapi Újság november 16-i számában a következőképpen írtak a híd átadását megelőző terhelési próbáról: „Denk miniszterialis mérnök megbízatása szerint Zentán megjelent, és a hidat erő és kitartási tekintetben kipróbálta, s azt az első és második hídoszlop közti ivezetet kivéve, mely a terhek súlya alatt nem egészen egy hüvelyket sülyedett, tökéletesen a czélra megfelelőnek találta. A kipróbáltatás ekként történt: hat hat-ökrös szekér, egyenként 400 darab téglával, hat kocsi pedig egyenként 200 darabbal lőn megrakva, s ivezetenként állíttattak a hidra, ezek egyenként a szekeren 40 mázsa teherre, a kocsik pedig 25 mázsára becsültettek, és igy összesen 390 mázsa. A teher a 200 mázsányi gőzszivattyuval együtt 590 mázsát tett ki a vonó állatokon és a hidra tolakodó néző közönségen kívül.” A kivitelezés összértékét illetően a következőt írták: „A híd csak valamivel került kevesebbe 300,000 forintnál. E nagy összeg egy városra soknak látszik, de oly városnál, mint Zenta, mely az előhaladás utján áll, nem jöhet számításba, kivált ha meggondoljuk, hogy Zentának 20 ezernyi lakossága – ezek közt 18,000 jó munkás és meglehetősen művelt magyarság van, közös egyetértéssel a nagy eszmék felé tart.” Sajnos ez a híd nem sokáig kötötte össze a szőke folyó két partját, mivel a jobb parti talapzatát a Tisza sodrása alámosta, ezért a híd 1902 márciusában leszakadt, és az épp arra haladó hajóra zuhant.

A zentai híd felavatása (Fotó: Stevan Kragujević)

A zentai híd felavatása (Fotó: Stevan Kragujević)

A város első vashídját Zsigmondi Béla és Tiszai Géza tervei alapján 1906–1908 között építették meg. A hárompilléres híd, a kétoldali gyalogjárdával csaknem 8 méter széles és 281 méter hosszú volt, és Kossuth hídnak nevezték el (Kossuth Ferenc akkori közlekedési miniszterről), az I. világháború ideje alatt pedig a tisztán közúti hídra vasúti pályát is építettek, aminek köszönhetően a híd az Erdély–Fiume vasúti összeköttetés részévé vált. A hídnak később komoly szerepe lett Zenta felemelkedésében, illetve kereskedelme és ipara fellendülésében. Ezt a hidat a német–magyar támadás elől 1941 áprilisában visszavonuló jugoszláv hadsereg robbantotta fel. A magyar hadsereg ugyan kiemelte e híd maradványait, de a Tiszában mintegy 9 méteres mélységben a mai napig maradtak vissza hídelemek.

A második világégést követően sokáig a Tisza két partja között kompjárat közlekedett. A világháborúban lerombolt híd újjáépítését a Jugoszláv Vasutak ötéves fejlesztési terve irányozta elő az 1957–1961 közti időszakra. A hídépítéssel kapcsolatos beruházási programot a Szövetségi Közlekedés- és Hírügynökség titkársága hagyta jóvá 1960 szeptemberében. A víz alatti munkálatokat, illetve a híd pilléreinek javítását még az évben elkezdték, a felszíni, vagyis a híd tartószerkezetének munkálatait pedig 1961-ben. Az elsődleges 960 millió dináros beruházási program kétharmadát a Jugoszláv Vasutak, egyharmadát pedig a Szerb Népköztársaság Útügyi Igazgatósága finanszírozta, de az árak emelkedése miatt végül 1334 millió dinárt kellett erre jóváhagyni. A hídlábakat kissé ki kellett szélesíteni az új felszerkezet számára. Maga az új híd rácsos szerkezetű acélhíd, legnagyobb nyílása 110 méter. Az összesen 1300 tonnás acélkonstrukciót a jesenicei vasművek szállította le a Smederevska Palanka-i Goša vagon- és szerkezetgyárnak 1961 szeptemberében. A hidat Miodrag Simić és Miodrag Hiba tervezte, a belgrádi Mostogradnja vállalat építette fel, és 1963. május 19-én avatták fel Slobodan Penezićnek, a Szerb Népköztársaság Végrehajtó Bizottsága elnökének, tartományi és helyi vezetőknek és sok ezer zentai polgárnak a jelenlétében. Jellegzetes halványsárga színével a mai napig is a zentai Tisza-part elválaszthatatlan része, viszont már nagyon ráfér a felújítás, hogy az elkövetkező nemzedék képviselői is biztonságosan kelhessenek át rajta.

A híd manapság (Fotó: Gergely Árpád)

A híd manapság (Fotó: Gergely Árpád)

Összefoglalónkhoz Tari László helytörténeti kutatótól kaptunk adatokat, valamint felhasználtuk Pejin Attila A Tisza és Zenta, illetve Balassy Ildikó Öröm és bánat forrása: a Tisza című kiadványa alapján íródott Wikipédia-bejegyzést, valamint Gergely József napilapunk Hétvége mellékletében megjelent, Volt nekünk Kossuth hidunk című írását is.

Nyitókép: A zentai híd felavatása (Fotó: Stevan Kragujević)