Korántsem merítettük ki az összes kérdést, amelyek a Dumaszótár lapjait forgatva felmerülnek bennünk. Az eddigiek alapján is érzékelhető, hogy a választott téma, a beszédben előforduló közhelyek használata, gyakorisága, megítélése, szerepe milyen sokrétű, különböző, és már az is továbbgondolást érdemel, hogy mikor mit nevezünk közhelynek. Hiszen az is lehet, hogy ha üres frázisként pufogtatjuk, akkor közhely, de más szituációban egyáltalán nem az. Az alapkövetelmény szó például újabban igen kedvelt, előkelően hangzó, ám üresen csengő, semmitmondó klisé, ha azonban tartalommal töltjük meg, akkor egészen más. Ha például egy iskola a felvételi kritériumoknál alapkövetelménynek tekinti a jeles bizonyítványt, akkor ezt komolyan kell venni, és nem lehet egy legyintéssel elintézni, hogy közhely. Ebben az esetben ugyanis fontos tudnivalót tartalmaz, és ha nem rendelkezünk vele, legjobb, ha máshol próbálkozunk.
A Dumaszótárt más olvasói hozzáállással érdemes forgatni, mint általában a szótárakat. A szótárak rendszerint tényként közlik a mondandót, s ezt a szótárhasználó kételkedés nélkül el is fogadja. A Dumaszótár viszont gondolkodásra késztet. A példaanyagot szemlélve több alkalommal eltöprenghetünk azon, hogy az adott példa szerintünk közhely vagy nem, mindig közhely, vagy csak bizonyos szituációban az, kerüljük a használatát, vagy éppen ellenkezőleg, építsük be a beszédünkbe, rontja a nyelvhasználatunk színvonalát, vagy gördülékenyebbé teszi. S miközben ezeken töprengünk, az egyes témakörökhöz kapcsolódó, számtalanszor elhangzott sok közismert példa összegyűjtve ironikus és egyben mulatságos hatást kelt, és élvezetessé teszi a könyv lapozgatását.
Részlet a kötet előszavából
– Miért ez a címe a szótárnak?
– Amikor társunkkal beszélgetünk, vagy kicsit lazábban mondva dumálunk egymással, gyakran megesik, hogy megszakad a beszélgetés fonala, és nem tudjuk, hogyan folytassuk. A Dumaszótár éppen ebben segít, a szótárból kiemelhetjük azt a mondatot, amellyel továbblökhetjük a csevegést.
– De jól sejtem, hogy a szótár az ellenkezőjére is használható: ha nem akarjuk folytatni az esetleg kellemetlen beszélgetést, frappánsan lezárhatjuk a szótárból vett alkalmas fordulattal?
– Nagyon éles meglátás, pontosan így van, mint annyi minden az életben, a szótár szófordulatai is alkalmasak arra, hogy megkezdjünk valamit, de arra is jók, hogy befejezzünk valamit velük.
– Ne kerülgessük a forró kását, a Dumaszótárban közhelyek vannak.
– Igen, közhelyek vannak benne, bár még senkinek sem sikerült pontosan megmondani, hogy mi is a közhely. Azt tudjuk, hogy semmiképpen sem olyan hely, amit a köz használ, tehát a közhely nem az az utca és nem az a tér, amin sétálunk, vagy ahol az autók járnak.
– Talán közelebb jutunk a megoldáshoz, ha megnézzük, hogy más idegen nyelvekben mit neveznek közhelynek.
– Próbálkozhatunk ezzel, például az angol nyelv a klisé [cliche] szót használja az ilyenfajta szólásmondásokra. Klisé, azaz előregyártott sablon. Hát, nem hiszem, hogy közelebb jutottunk a közhely definíciójához.
– Nem nagyon értem, akkor hogyan gyűjtött össze 7200 közhelyet, ha nem volt világos az Ön számára, hogy mi is az, amit gyűjt.
– Nézze, a gyűjtés közben nem nagyon gondolkodtam azon, hogy mi a közhely, olvastam az újságokat, aztán ami mellett ott volt, hogy közhely, kimásoltam a szövegből.
– Hát akkor sokat kellett olvasnia. Hány évig tartott a gyűjtőmunka?
– Á, nem tartott évekig, az újságokat számítógépen olvastam, de aztán hamar rájöttem, hogy olvasnom sem kell a szöveget, elég, ha a számítógép keresőjébe beírom, hogy közhely, az okos gép aztán mindig odaugrott, ahol le volt írva az a szó, hogy közhely. Én aztán csak kimásoltam a mondatot, amire ez vonatkozott.
– Nem rossz ötlet. Mikori újságokat olvasott?
– Az elmúlt száz évben megjelent sajtótermékeket nézegettem a számítógép segítségével. Érdekes volt látni, hogy vannak olyan közhelyek, amelyek a száz évvel ezelőtti újságokban éppúgy benne vannak, mint a maiakban.
– Mondana néhány közhelyet, amik népszerűek voltak már régen is?
– Természetesen. A következő közhelyekre sok példa van akár száz évvel korábbról is, ugyanúgy, mint a közelmúltból: A pénz nem boldogít; A sajtó nagyhatalom; A történelem az élet tanítómestere; A tudás hatalom; Egységben az erő; Ép testben ép lélek; Minden ember élete kész regény; Nincs új a nap alatt; Nyelvében él a nemzet.
– Mit gondol, miért népszerűek a közhelyek, miért használjuk őket folyton-folyvást?
– Minden közhelynek komoly igazságtartalma van, sőt okosság is van a közhelyekben. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, ha egy közhelyet reggel, délben és este is használunk. Így egyszerűen elkopnak, egy idő után fénytelenek lesznek. Valahogy úgy van ez, mint a rántott hússal. Kiváló étel, na de mi lenne, ha mindennap azt kellene ebédelnünk?
– Úgy rémlik nekem, hogy amikor egy közhellyel találkozunk egy újságcikkben, legtöbbször azt olvassuk mellette, hogy „elcsépelt” közhely. Önnek is ez a tapasztalata?
– Láttam, hogy az újságírók gyakran mintha mentegetőznének, hogy leírnak egy közhelyet, és ezért jelzővel látják el. Gyűjtésemben az alábbi 25 szó állt jellemzésül legtöbbször a közhely mellett: agyoncsépelt, dagályos, divatos, együgyű, elcsépelt, elhasznált, elnyűtt, érzelgős, hangzatos, hatásvadász, ízetlen, kényelmes, kongó, kopott, lapos, lírai, megszokott, nagyhangú, régi, retorikai, sablonos, semmitmondó, szakállas, unalmas, üres.
* Cserháthalápy Halápy Gábor: Dumaszótár. 7200 közhely, hogy bárkivel, bárhol, bármiről folyékonyan tudj beszélni. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2025.
