A felsőhegyi sírásónak, Kis Kakasnak volt egy öreg, második világháborús német dupla vázas kerékpárja. A bicikli csomagtartója deszkával volt kiszélesítve, amelyen könnyebben lehetett nagyobb terhet, akár zsákot is szállítani. János bácsi egyszer vásárolt két termetes halat Zentán. Akkoriban még nem használtak nejlonzacskót meg hasonló hiábavalóságokat, a két pikkelyest madzaggal felkötözte a kiszélesített csomagtartóra, és így felpakolva karikázott hazafelé. Amikor a faluba ért, többeknek feltűnt a nem szokványos rakomány a csomagtartón.
– János, hol vetted a halat? – kérdezték többen is.
Mondott egy fiákerszámot, a Gecse-szuktól visszább néhány házzal, ahol egy olyan hasonló tréfás kedvű „betyár” ember lakott, mint ő.
– Annak van egy kocsiderékkal, mondjátok a szomszédoknak is, mert nem tudja hova tenni a sok halat! – buzdította az érdeklődőket. Futótűzként terjedt a hír a faluban, hogy hol lehet olcsón halat vásárolni.
Csakhamar kiderült a turpisság, a Kis Kakas már megint lóvá tette a fél falut, becsapta a jónépet a halvásárral. Emlegették is a felmenőit hetekig.
