Kopár, akár a Hold

Idestova tizenhat évvel ezelőtt a Kis-Duna partján, a Telep tőszomszédságában nagyszabású munkálatokra került sor. Az árvízvédelmi gátat a vízoldali rézsűlábtól a koronáig vastag, fekete fóliával vonták be. Az összeresztéseket egybeforrasztották, majd egy újabb, talajfogó anyaggal borították be az egészet. Erre került vissza a korábban eltávolított föld, amelyből tavasszal kihajtott a fű. Ennyi! De...

A munkálatok egyik érdekessége az volt, hogy a Sodros magasságában helyezték el a fólia egyik végét – és nem a hajógyárnál, ahol a töltés kezdődik –, a másikat pedig az úgynevezett Dropka-lejárónál, holott a töltés ott még nem ér véget, hanem elmegy Futak felé meg annál is tovább. Akkor minek kellett ezt a töltésdarabot így becsomagolni?

A helybeliek érdeklődésére a munkálatokat felügyelő személy akkor azt találta mondani, hogy a fólia elhelyezésével a töltés szivárgását akarják megakadályozni. A telepiek bólintottak egyet, és továbbmentek. Tudomásuk szerint ugyanis a töltés – legalábbis ezen a szakaszon – nem szivárgott. A mentett ártéren négy évvel korábban, a 2006. évi nagyvíz idején keletkező tócsák ugyanis nem a szivárgás miatt keletkeztek, hanem a Prešeren utcánál kezdődő, ősrégi medermaradványból feltörő talajvíztől származtak. Ezt ma már nem kell keresni, régen beépítették.

A fóliára azonban nem lehet panasz, hiszen szivárgás – akárcsak korábban – azóta sem történt. Igaz, ez csupán egyetlen alkalommal, a 2013. évi nagyvíz idején lett volna lehetséges. Akkor azonban a Felső-Dunán még fenyegetőnek ígérkező árhullám tájainkon annyira kifulladt és olyan gyorsan lefutott, hogy kereken egy méterrel a legnagyobb víz szintje alatt tetőzött. Szivárgással – sem vélttel, sem valóssal – nem fenyegetett.

A fólia azonban maradt. De talán nem is tudnánk, hogy ott lapul, ha felette nem száradt volna ki úgy a fű, mint korábban soha. Egy keskeny és hosszú, porzó Hold-darab a Telep és a Kis-Duna között.