Odvas ostorfák, sorakozó!

Miféle fáról van szó? Arról, amelyet rendszerint városi fasorokban látunk és galagonyafának nevezünk. Tévesen. A galagonya ugyanis a fajtól függően tövises cserje vagy kisebb fa, és még sok jóakarattal sem téveszthető össze a magasra növő ostorfával. Gyengécske közös vonása a galagonyafának és az ostorfának, hogy mindkettőnek van termése, amely leginkább fekete, a héja vastag, a magja a mérethez képest nagy, míg az ehető rész ízletes, de kétségbeejtően vékony. A városi fasorok tehát nem galagonyafákból, hanem ostorfákból állnak.

A faj egyik markáns képviselője – újvidéki vonatkozásban – a Modena utca végén terebélyesedő faóriás volt, amelyet a 2023 júliusában tomboló vihar döntött ki. Korát 150 évre becsülték, amelyből az utóbbi 36-ot hathatós emberi beavatkozásnak köszönhetően élte meg. Barlang méretű üreg tátongott a törzsében, és úgy tűnt, bármelyik pillanatban kidőlhet, kettéhasadhat, ágai szakadhatnak le… Erre azért nem került sor – korábban! –, mert a törzsét és a vastagabb ágakat hatalmas menetes rudakkal csavarozták össze, míg a terebélyes koronát feszülő acélsodronyok kusza sokasága tartotta egybe. No meg a Szentlélek. Aztán amikor az is levette róla a kezét, a sodronyok meg a csavarmenetes acélrudak sem bírták tovább a strapát.

A témát nem a fahatalmasságra való emlékezés miatt vettük elő, hanem azért, mert a rajta történt odvasodás sorozatosan jelentkezik sokkal fiatalabb fajtársainál a város egyik másik pontján, például a Shakespeare utca kezdetén évőkön is. A limáni piactól a Duna felé vezető utcáról van szó. Nincs szándékunkban dendrológiai ki mit tud versenyt rendezni, hiszen az ostorfáknak 50-60 faja ismert, és a tartományi székváros területén is több félével fásítottak. Többnyire jól bírják az évek terhét, tekintélyes kort érnek meg, az illetékesek pedig szakszerűen többször is visszavágják túlterebélyesedett koronájukat. Ezekkel ellentétben a már említett odvasodók jóval fiatalabb egyedek, szinte az ificsapatba tartoznak, bár nem tegnap kerültek ki a faiskolából.

Az odvasodás mélyen behatolt a törzsbe, másutt már a fa nyakát is elérte. Ennek következtében a törzs megrepedt, és – ami ilyenkor természetes – megjelentek rajta a gombák. A nyavalya ellenére a fák koronája ügyet sem vet a fatörzs hiányosságaira, csakhogy a koronát a kéreg alatti – egyelőre még – egészséges réteg látja el tápanyaggal. Bárhogyan is csűrjük-csavarjuk a témát, egy dolog nyilvánvaló: ezeknek a fáknak vége. Már csak az a kérdés, hogy amikor egyik-másik kidől a sorból, vagy egy legényes vihar következtében dől a teljes fasor, akkor lesz-e valaki alattuk.