A kollektív intelligencia alacsony szintjére utaló jelekkel egyre gyakrabban találkozunk környezetünkben. Újvidékre az elmúlt évtizedben százezernél is többen költöztek be, többségük társadalmilag éretlen lény, olyan egyedek, akik még nem értették meg, nem tudatosodott bennük az a tény, hogy a közösségi lét mindenekelőtt a másik emberről, annak észrevételéről és megtűréséről szól. A másik emberről, akinek – hozzánk hasonlóan – vannak igényei, elvárásai.
A mellettem élő embertársam is szeretne keresztüljutni autójával ugyanazon a szűk, belvárosi utcán, amelyiken én is, de mivel nem férünk el ugyanott, egyszerre mind a ketten, a bölcsek kitalálták a szabályokat. Ezek lehetővé teszik a többé vagy kevésbé zökkenőmentes koegzisztálást komplex rendszerünkben mindenki számára. Elméletben. Például: Az egyirányú közlekedést jelző tábla pontosítja, hogy melyik irányból szabad, kell, kötelező behajtani. Ha másképp cselekszünk, valószínű, szinte elkerülhetetlen az érdekütközés. Majd én, nekem szabad! Mert én jobb, okosabb és ügyesebb vagyok, mint a másik! Önközpontosított, lebutított világunkban hajlamosak vagyunk beleélni magunkat ebbe a tévhitbe...
Kollégánk tegnap kora délután, székházunk közelében, 30km/h sebességre korlátozó közlekedési övezetben kapta lencsevégre a társadalmi éretlenséget egyértelműsítő jelenetet. Állítólag nem sérült meg senki, közösségként azonban számtalan sebből vérzünk.
Nyitókép: A kollektív intelligencia alacsony szintjére utaló jelekkel egyre gyakrabban találkozunk környezetünkben (Fotó: Virág Árpád felvétele)
