Gyermekkoromban, amikor a médiatartalmak (napilapok sportrovatai és rádióközvetítések) révén elköteleztem magam a sport mellett, fogalmam sem volt, hogy a sportújságírásnak több iskolája is van, amelyek egymástól meglehetősen különböznek, és könnyen felismerhetők. Idővel, amikor növekedett az ismeretszerzési választék, rájöttem, hogy a világ egy részén az adat a szent, és sok minden éppen a számok körül forog, másutt viszont a csiszolt nyelvezetű mesét tartják előnyösebbnek, amely jól hangzik, és nem baj, ha egyes adatok a mese gördülékenysége és az íráskészség fitogtatása miatt kimaradnak, mert az a feltételezés, hogy az olvasót nem is érdeklik.
Szerintem ennek a kettőnek az észszerű keveréke lenne az ideális, bár a szívem az adatok felé húz, talán a veleszületett matematikai hajlam miatt. A legrosszabb változat az, amelyet már évek óta az itteni honlapokon láthatunk, és amelyben az egyetlen tartalom kizárólag valami frappáns hír, és nem nagy gond, ha téves vagy erőltetetten kiragadott adatokat közöl, az igazsághoz sincs köze, és az a lényege, hogy a mieinket dicsőítse, másokat pedig kifigurázzon, vagy éppenséggel semmibe vegyen. Jó példa erre a már két évtizedes Đoković-mánia. Vagyis hogy Novak támogatása érdekében úgy tálalják a dolgokat, hogy kisebbítsék az ellenfelek élsportolói értékét, korábban Federerét és Nadalét, újabban pedig Sinnerét és Alcarazét.
A napokban egy honlap azt találta közzétenni, hogy a tenisz haldoklik, mert Sinner és Alcaraz fölénye értelmetlenné teszi az egész versenyrendszert. A legerősebb ütőkártya itt, hogy a ranglistán a 2. és 3. Zverev között 5690 pont a különbség, míg a 3. csak 5559-cel előzi meg a 2174. helyezett utolsót. Érdekes, hogy valamivel több, mint kilenc éve, a 2016. augusztus 1-jei ranglista közreadása idején a tenisz tönkremenése fel sem merült. Talán azért, mert akkor a „mi Đokovićunk” 16 040 ponttal volt első, a 3. helyezett Federert, akinek 5945 pontja volt, teljes 10 095-tel előzte meg, aki viszont az akkori utolsót értelemszerűen „csak 5944-gyel” utasíthatta maga mögé.
Đoković újabban nem élvezi a hazai média kegyelmét, így nem számíthatunk arra, hogy a fentinél sokkal érdekesebb adatsorra figyeljenek fel. Ha ugyanis Novak még öt hónapig maradhatna a legjobb ötben, és egy évig a legjobb tíz között, a ranglistával kapcsolatos következő hat öröklistán lenne első.
Hetek a ranglista élén: Đoković 428, Federer 310, Sampras 286, Lendl 270, Connors 268.
Hetek az első kettő között: Đoković 599, Nadal 596, Federer 528, Connors 387, Lendl és Sampras 376.
Hetek az első három között: Đoković 756, Federer 750, Nadal 686, Connors 592, Lendl 499.
Hetek az első négyben: Federer 804, Đoković 799, Nadal 756, Connors 669, Lendl 540.
Hetek az első ötben: Federer 859, Nadal 837, Đoković 836, Connors 705, Lendl 563.
Hetek az első tízben: Federer 968, Đoković 915, Nadal 912, Connors 817, Agassi 747.
