Nem sokkal a magyarországi országgyűlési választásokat követően a Szabad Magyar Szó hírportál, majd más hazai és magyarországi médiumok is beszámoltak arról, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA) közvetlenül a választásokat megelőzően, február és március folyamán valamivel több, mint 12 millió eurót hagyott jóvá mintegy 40 vajdasági magyar intézmény és szervezet számára. Bár a BGA támogatási határozatai – a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan – bárki számára nyilvánosak az intézmény honlapján, a kifizetések volumene és időzítése élénk érdeklődést váltott ki a közvéleményben. Lapunk cikksorozatot indít, melynek keretében lehetővé tesszük a támogatott intézmények vezetői számára, hogy beszámoljanak arról, milyen konkrét programokat és projektumokat valósítanak meg ebből a forrásból, változott-e a BGA korábbi gyakorlata, és milyen elszámolási, illetve ellenőrzési szabályoknak kell megfelelniük a lebonyolítás során.
A nagykikindai Pásztor Vera Bánsági Pedagógusok Egyesületének neve is szerepelt azon szervezetek és médiumok listáján, amelyek támogatásban részesültek a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. részéről. Az egyesület munkájáról és támogatásban részesített programjáról Tápai Róberttel, az egyesület elnökével beszélgettünk.
Mikor jött létre Nagykikindán a Pásztor Vera Bánsági Pedagógusok Egyesülete?
– Az egyesületet 2011-ben alapítottuk meg azzal a céllal, hogy iskolán kívüli programokat szervezzünk a nagykikindai és a környékbeli gyermekeknek. Az elmúlt években azonban több körülmény is megváltozott: néhányan elhunytak, mások külföldre mentek, én pedig Szajánba költöztem, itt alapítottam családot. Emiatt az aktivitásunk alábbhagyott. Az sem játszik a kezemre, hogy az egyesületet nem sikerült megfiatalítanunk, de még kitartok. A nagykikindai kórustábor tizenkét évet élt meg. Azóta besegítünk a szajáni néptánctábor megszervezésébe. A feleségem és én is néptáncosok vagyunk: olyan családból származunk, amelyben fontos a magyar néphagyomány és a kultúra megőrzése, valamint a megmaradás kérdése. Korábban animátorképzéseket is tartottunk.
Hány család és diák számára jelent segítséget az egyesület iskolabuszprogramja?
– Nagykikindán az iskolabuszprogram tizennégy évvel ezelőtt indult el a Nagybecskereki Diáksegélyező Egyesület támogatásával és szervezésével. Akkor koordinátorként vállaltam szerepet a munkában. Később arra ösztönöztek bennünket, hogy pályázzunk önállóan az egyesületen keresztül. A felvetésre rábólintottunk, mivel megalakulásunkkor azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy tegyünk a nagykikindai magyarság megmaradásáért. Kezdetben harminc magyar alsóst szállítottunk mindennap a város pereméről a központba, a Szent Száva és a Fejős Klára Általános Iskolába. Akkor még mindkét intézményben folyt magyar tannyelvű oktatás, mára azonban a Fejős Klára Általános Iskola maradt az egyetlen magyar tannyelvű oktatási intézmény a városban. A kicsiket egy ideig három autóbusz szállította az iskolába, ez azonban gyorsan kettőre redukálódott, mivel logisztikailag és létszámbelileg is indokolatlannak ítélték meg a három járművet. Jelenleg tizenöt gyermek utaztatásáról gondoskodunk egy autóbusszal és egy kísérővel. Sajnos a nagykikindai magyarságot megtépázta a kilenc évvel ezelőtti elvándorlási hullám. Büszke vagyok arra, hogy az iskolával és az autóbusz-vállalattal is kiváló együttműködést alakítottunk ki. A közvállalat mindig elfogadta a rendelkezésünkre álló keretet, a tanítók pedig mindent elkövetnek azért, hogy a gyermekek órarendjét összehangolják az autóbusz miatt, ami nem egyszerű feladat, mivel eltérő óraszámmal dolgoznak az elsőben és a negyedikben. A jármű a teljes terepet 50 perc alatt járja be.
Mióta támogatja a programot a Bethlen Gábor Alap? Általában mekkora összeget kaptak? Az idei támogatás értéke eltért-e a szokásostól?
– A Bethlen Gábor azóta támogat bennünket, amióta mi pályázunk. A keretösszegen legutóbb három-négy évvel ezelőtt változtattak, akkor emelték 4 millió forintra. Azóta ennek az összegnek az értékét megette az infláció, sőt az üzemanyag ára is emelkedett. Ezt többször is jeleztük a BGA-nak, de csak annyit javasoltak, hogy csökkentsük a futamidőt vagy módosítsuk a keretet. Mivel a különbség a vállalt kötelezettség és a valós lehetőség között nem egészen egy hónapnyi, így a hiányzó összeget, ami 30–40 ezer dinárnak felel meg, pótolom. Egyfajta belső kényszer hajt abban, hogy tegyek a nagykikindai magyarságért, még a megfogalmazott kritikák ellenére is.
Hogy néz ki a BGA-nál a pályázás? Az idei eljárási folyamat eltért-e bármiben a korábbi gyakorlattól?
– Úgy érzem, hogy az idén a szokásosnál előbb kerestek meg bennünket a BGA-tól a pályázat miatt, és a kifizetés is előbb megtörtént, ami a program megvalósítása szempontjából nem rossz. Az ügyintézők gyorsan reagáltak minden kérdésünkre, felvetésünkre, előfordult, hogy egy nap alatt több levelünket is megválaszolták. Formailag nem változott semmi, viszont alig néhány nap alatt hiánytalan pályázatot nyújtottunk be.
Hogyan számolnak el a támogatással?
– Minden elköltött fillért igazolnom kell. Ezt a számlákkal és a szerződésekkel tudom megtenni. Nagy segítséget jelent az, hogy a BGA-nál nem kérnek hivatalos magyar fordítást, elfogadják az én fordításomat is.
Nyitókép: Tápai Róbert (Fotó: Vidács Hajnalka)
