Titkos szimbólumok a szabadkai Városháza belső tereiben

A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Az a célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. Sorozatunk tizenötödik részében a Városháza belső tereinek titkos szimbólumairól olvashatnak.

Nem csak a Városháza külső részein, a Városháza belső tereiben is szabadkőműves szimbólumok találhatók – olvasható a 2012-ben megjelent Városháza-Szabadka című tanulmánykötetben. Az egyik ilyen jelkép a fődíszlépcső aljának oldalán elhelyezett, Zsolnay kerámiából készült, eozinmázas kakasábrázolás. A szabadkőműves szimbolikában a kakas az éberséget és a beavatási fény eljövetelét jelenti. Ez a motívum a lépcső lábazatánál kapott helyet, amelynek bal oldali lépcsősora a csőrében gyűrűt tartó bölcsesség sólyom mellett vezet a lépcső tetején lévő színes üvegablakhoz. A tanulmánykötetben összefoglaltak szerint ezen az üvegen a szabadkőművesség hagyományos jelképei, a szögmérő és a körző láthatók. Az adott kontextusban, a többi építőipari szerszám mellett, ez a motívum utalhat magára az építőmesterségre mint céhes szakmára is, bár a körző és a szögmérő együttes megjelenése a szabadkőművességre utal. A szabadkőműves fokozatok jelképei a körző és a szögmérő egymáshoz viszonyított helyzetétől függnek. A szabadkai Városháza esetében azonban az elrendezésük kétértelmű, pontosan nem meghatározható. A szakértők szerint akár a végtelenségig is lehetne kutatni a Városháza külső és belső díszítésében megjelenő szimbólumokat. A tervezői zsenialitásnak a lényege, hogy a teljes épület minden aprólékosan megtervezett arányában tökéletes összhangban áll a legapróbb részlettel is. Ez a szakirodalom alapján a tervezők szándéka szerint a világegyetem oszthatatlan egységét tükrözi.
Bár a szabadkőműves szellemiség hatása hangsúlyosnak tűnhet a Városháza építése és Szabadka 20. század eleji fejlődése kapcsán, erről az épület fennállásának első évszázadában kevés szó esett. Ennek egyik oka, hogy a szabadkőművességet történelme során a mindenkori politikai helyzettől függően érték elismerések vagy tiltások. A szervezet titkos jellege miatt a közéletben gyakran negatív megítélés alá esett. A második világháború után, a szocialista rendszerben a szabadkőművességet a burzsoá-polgári társadalom dekadens jelenségeként tiltották, és a hatóságok a szecessziós stílus nemzeti irányzatait is elutasították. A közép-kelet-európai, volt szocialista országok rendszerváltása és a polgári társadalom átértékelése azonban új lehetőségeket nyitott meg a város építészeti és társadalomtörténeti kutatása előtt. A Városháza felépítése az akkori társadalom egyik legnagyobb és legjelentősebb ilyen jellegű beruházásaként alapvető változást hozott a korabeli kisváros életébe. Ez az építkezés az urbanizáció és a polgári öntudat bevezetését jelentette, amely tartós hatást gyakorolt Szabadka városfejlesztésére és építészetére.