A Darányitelepi Társalgó legutóbbi összejövetelén a Bácska /ma Petőfi Sándor/ utcáról folytatott eszmecserét, melyen szép számú érdeklődő, főleg utcabeliek, emlékeztek. Ez az utca a múlt század első évtizedében jött létre, városunk mai napig leghosszabb utcájaként.
Eleinte a nagyméretű porták miatt a tőszomszédok házai érezhető távolságra álltak egymástól. Az utca felőli részt virágos kiskertek díszítették, az épületek mögötti részt szőlőültetvények és veteményágyások foglalták el. Az utcát leírhatatlan por borította, ami esőzéseket követően forgalmat bénító sártengerré vált. A nyári záporok idején a laposabb részek uszodává váltak, benne gatyára vetkőzött gyerekek lubickolását szolgálva. Járdája nem volt, a házak tövében kitaposott ösvények szolgáltak járdaként.
Az utca lakói majdhogynem egytől egyik magyarok voltak, ami mára alapjában megváltozott. Reggelenként a férfiak, kétkezi munkások kerékpárkaravánja lepte el az utcát, a város gyáraiba igyekezve. Az asszonyok otthon szorgoskodtak, miközben a veteményeskertekben is megfordulva a hónapos retket, zöldhagymát, fejes salátát és a földiepert kapálgatva, majd a piacra készítve el azokat. A negyvenes tavaszi árvíz az utca házainak több mint a felét romba döntötte, hogyisne, hiszen a kis családi házak vályogból és vert falból készültek. Az utca elején még áll a ház, amelyben 1931-ben a telepiek megalakították gazdakörüket.
A beszélgetés közepette Mészáros Ilonka, a Magyar Kultúra Lovagja, az est műsorvezetője válogatott szavakkal köszöntötte Klemm Józsefet, az Újvidéki Rádió igazgatóhelyettesét, mint a Bácska utca egyik eminens lakóját, aki nemrég magyar állami kitüntetésben részesült.
