A Sárga Malom Mozi folytatja az alvilági történetek bemutatását. A mai alkotás egy brit gengszterfilm, amely rengeteg kortárs rendezőt ihletett meg.
A nézők gyorsan betöltik a termet. Mordor és Zita, a filmkedvelő szerelmespár helyet foglalnak. Zita körvonalazza a filmet:
– Ma a skót származású John Mackenzie leghíresebb filmjét, az 1980-as Hosszú nagypénteket fogjuk megtekinteni. A történet szerint Harold Shand, a londoni alvilág egyik legfontosabb alakja éppen egy nagyszabású üzletet szeretne megkötni az amerikai maffiával, amikor hirtelen egy összeesküvés közepében találja magát. Számtalan módon indítanak támadást a személye ellen. Ráadásul, mint ahogyan a cím is utal rá, ez az egész tortúra mindössze egyetlen nap, egyetlen ünnepi hétvége leforgása alatt történik. A paranoia, a bizalmatlanság és a düh járja át Haroldot, aki a hétvégére csak annyit tervezett, hogy az amerikaiakkal iszogatva megköt egy jövedelmező üzletet.
Mordor hozzáteszi:
– Lehet, hogy ha megkérnénk néhány filmkedvelőt, hogy sorolja fel az általa ismert gengszterfilmeket, akkor a Hosszú nagypéntek nem szerepelne a legismertebb tíz alkotás között, ennek ellenére nagyon jelentős filmről van szó. Először is Mackenzie filmje mintát mutatott a brit alvilág-ábrázolásnak, de meghatározta mind a rendező, mind a szereplők későbbi karrierét. Erre jó példa Helen Mirren, akinek erős női karaktere formabontóan hatott a gengszterfilmek világában, és a színésznő színházi karrieréből egy csapásra megnyíltak az ajtók a filmes karrier felé.
A fiatal pár nem tudja folytatni a beszélgetést, ugyanis ekkor elsötétül a terem és megkezdődik a vetítés. A nézők türelmesen és érdeklődve nézik végig Mackenzie filmjét. Amikor a zárójelenetben Harold a kocsija hátsó ülésén üldögél, és egy hosszú snittben láthatóvá válik elkeseredett tekintete, véget ér a vetítés.
A teremben pár perccel később már csak az a két fiatal tartózkodik, akiknek mindig értékes véleményük van a levetített filmekről. Mordor és Zita megosztják egymással gondolataikat.
Zita elgondolkodva szólal meg:
– Mackenzie filmje folyamatosan meg tudott lepni, még a történet végén is, amely egyébként nagyon hasonlít Guy Ritchie Úriemberek című filmjének egyik jelenetére. Ritchie filmjében Mickey-t, a brit marihuánakirályt saját kocsijában kapják el, ő pedig nem tehet mást, minthogy csendben ül, és közben valószínűleg azon töpreng, miért nem vigyázott jobban. Ebből is látszik, hogy Ritchie-re, a brit gengsztervilágot humorosan bemutató rendezőjére mekkora hatást gyakorolt Mackenzie alkotása. Ugyanezt elmondhatja magáról Tarantino is, aki szintén dolgozik a humor eszközeivel, vagy éppen Scorsese, akire ez már kevésbé jellemző.
– Ha már a humornál tartunk: bár a Hosszú nagypéntek alapvetően nem erre épít, ráadásul a megdöbbentő támadássorozatok és halálesetek miatt nem is tudunk nevetni, némi ironikus komikum mégiscsak megmutatkozik. Ott van például a cím. A hosszú nagypéntek, amellett, hogy a vallást is belekeveri a film világába, egyfajta nemtörődömségre is utal véleményem szerint. Túl hosszú ez a nap, sok a probléma, de megoldjuk, ez is csak egy nap a sok közül, jelzi a cím. Másrészt ott van még Harold, akit Bob Hoskins alakít. Hoskins közepes színészi játékkal viszi végig a filmet, emellett meglátásom szerint az általa alakított karakter sem illik hozzá. Hoskins egy humoros figura, mint ahogyan az a későbbi karrierében egyértelműen ki is derül. Nem áll jól neki a komoly, hírhedt, titokzatos alvilági vezető szerepe. Érdekes módon ez a castinghiba jól sült el, mert a gengszterfilmek bő kínálatában üdítően hat egy olyan maffiavezér jelenléte, akit nem igazán lehet komolyan venni. Harold egy kisstílű figura, aki erőlködik az elismerésért, mint ahogy Hoskins is erőlködik a szerepében. Még azt sem tartom kizártnak, hogy Hoskins beválogatása egy tudatos döntés volt, mert már a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek legelején is szükség volt az újításra az alvilágfilmek körében. Főleg, miután olyan karakterek mutatkoztak be a filmvásznon, mint Vito Corleone, Johnny Friendly vagy Frank Ginetta.
– Hoskins valóban egy jó értelemben vett kakukktojás a filmes gengszterfőnökök fészkében – ért egyet párja szavaival Zita. – Igaz, szerintem az alakításával nincs semmi baj, de én is úgy gondolom, hogy nem illett rá a szerep. Például a filmben alig pár percet feltűnő, ekkoriban még szemtelenül fiatal Pierce Brosnant, vagy éppen P. H. Morialtyt, Harold jobbkezét sokkal könnyebben el tudtam volna képzelni Haroldként. Mellesleg az utóbbi évekkel később kipróbálhatta magát egy ilyen szerepben, méghozzá Guy Ritchie A ravasz, az agy és két füstölgő puskacsövében. Mackenzie filmje mindenesetre kötelező darab azok számára, akik meg szeretnének ismerkedni a gengszterfilmekkel, hiszen nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez az alapja a műfajnak.
Mordor bólogatva jelzi, hogy egyetért a véleménnyel. Kézen fogja párját.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
Nyitókép: Fotó: port.hu
