Kellemetlen meglepetés éri azokat, akik Újvidékről Szegedre akarnak utazni. Még az az egyetlen buszjárat is megszűnt, amely évek óta bejáródottan szállította az újvidékieket a határhoz legközelebbi magyar nagyvárosba, hogy beszerezzenek ezt-azt: a Corában, a Metróban, a Tescóban és nem utolsó sorban a kínai piacon. Volt, aki autóalkatrészt, gyógyszert szerzett be, már amire szüksége volt. Évekig hordta a csempészeket is, most pedig már a magyar árut, ami garmadával megtalálható az újvidéki piacokon.
Nos, mindennek vége, mert csődbe ment a Vojvodina, amely éveken át egyedüli járatként felvette a Szegedre tartó utasokat. A város és a Delić-féle autóbusz-forgalmi cég évek óta tartó pereskedésének az lett a vége, hogy bezárták a Vojvodina buszpályaudvart s a Vojvodina autóbuszai sehová nem közlekednek. Ez lenne az utasok érdeke? Újvidéken szinte mindig megtelt a szegedi járat, nagyon sok szegedi tanuló, egyetemista járt haza és oda,a cég szemlátomást keresett ezen az útvonalon. Aki nem tudja, hogy ez a járat megszűnt, hoppon marad az üres pályaudvaron.
Hogy jut el tehát Szegedre? Ha délelőtt be akar vásárolni, már reggel ötkor fel kell szállnia a vonatra, hogy elérje a Szabadkáról induló sínbuszt, mert a többi vonat nem ejti útba Szegedet. Száz kilométert kell megtenni Szabadkáig! Maradnak a közbeeső buszmegállók, vagy a szabadkai sínbusz, amely már hét óra tájban visszafordul Szegedre. Meg az autóbuszok, amelyek Szabadkáról indulnak. Egyik autóbusz-forgalmi vállalat sem vette át az Újvidék–Szeged közti járatot, bár vesztesége nem lenne rajta. Így maradt magára az újvidék–szegedi utas, azzal, hogy találja fel magát.
Van, aki fel is találta magát. A zugsofőrök, akik gyorsabban kapcsoltak a buszforgalmi vállalatoknál. De súlyos visszaélések kísérik ezeket a járatokat: 8000 dinár a viteljegy oda-vissza, ami az utasok között megosztódik. Hogy újabb feketegazdasági jelenség ütötte fel a fejét, amiből se adó, se biztonságos utazás nem származik, az nyilvánvaló.
Tesznek-e ez ellene valamit, az a jövő „zenéje”.
