Az úgy kezdődött, hogy a csapvizet nálunk nem éjfélkor, hanem már délután ötkor elzárták. Nosza, kiütött a pánik, a kádban alig volt tíz centi víz, s a közelben egyetlen artézi kút sincs. Valaki felfedezte ebben a tízemeletes lakóház kamrájában, hogy a seprők, lapátok között folydogál egy csap, s máris tizenöten szorultunk be a takarítónő zugába. Mögöttem egy vén anyóka kezében reszketett a kancsó, mert ő alig tudna megbirkózni a teli vödörrel.
A vízelzáró vállalatban senki sem vette fel a kagylót, mint kiderült a legnagyobb vízhiány idején, ami még nem érte Újvidéket, a Vodovod igazgatója külföldön tartózkodik. Reméljük, hogy hoz onnan egy kis ivóvizet.
Csütörtök reggel jött a java, ami a vízhiányt illeti. Vizet melegíteni a tűzhelyen, fogat mosni, megmosdani, vízért menni a földszintre, hogy főzni is lehessen. Mit gondolnak, mi történik ilyenkor egy nagycsaládos háztartásban, ahol a szülőknek munkába, a gyerekeknek iskolába kell menniük? A családfő csendet intett, majd bekapcsolta a rádiót. – Hurrá ! – tört ki a gyerekek szájából, nem kell iskolába menni. Bemondta a rádió. Voltak bizony olyan gyerekek is, akik pórul jártak, akiknek bizony tanítási napjuk lett, mert egy vízhordó tartálykocsi állt meg iskolájuk előtt. Azért a tantestület felhívta a gyerekek figyelmét, hozzanak magukkal vizes zsebkendőt, egy üveg vizet, nehogy szomjan haljanak.
A sivatagi állapotban megszólalt a Vodovod is: legyünk szolidárisak!
Takarékoskodjunk a vízzel, ami nincs, legyünk szolidárisak, ami talán azt jelenti, mossuk meg egymás hátát, adjunk kölcsön vödreinket a szomszédoknak, esetleg a kádat is... A víz ugyanis hamar megjön, köhögni kezdenek a csapok koromfekete szennyvízzel. Addig még csak egy napot, legfeljebb másfelet kell várni. Jobbik esetben.
No vizesek, polgármesterek, önkormányzatok gondoltak-e arra, hogy egy közel félmilliós várost egyszerre nem szabad ivóvíz nélkül hagyni? Nem vagyok vízvezeték-szerelő, de talán városrészenként is meg lehetett volna javítani az elromlott, elévült csapokat, kicserélni az alkatrészeket, amelyek elromlottak! Gondoltak-e arra, hogy az öregek, a betegek, az egyedül maradt lakók, a rokkantak nem tudják felhordani még lifttel sem a hatalmas vödröket?
Ilyenkor kell leváltani a felelőseket. Egy csepp vizet sem érdemelnek.
