Párhuzamok címmel kétnapos kerekasztal-beszélgetés kezdődött a kisebbségek tájékoztatásáról székvárosunkban az Újvidéki Újságíró-iskola (ÚÚI) szervezésében, a Konrad Adenauer Alapítvány Délkelet-Európa Médiaprogramjának támogatásával.
A z egykori Jugoszlávia utódállamaiból: Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Montenegróból, Szerbiából, Vajdaságból érkezett résztvevőket, köztük állami tisztségviselőket, médiaszakértőket, a nemzeti tanácsok, a médiumok képviselőit Mirjana Pušin, az ÚÚI igazgatója köszöntötte. Milorad Đurićtartományi tájékoztatási titkár a Vajdasági Végrehajtó Tanács nemzetiségi politikájáról, a vajdasági modellről mint jó gyakorlatról szólt.
A tranzíciós, az átalakulási években számtalanszor felmerül a kérdés, mit lehet kisebbségi médiumnak, pontosabban, közszolgálati kisebbségi médiumnak nevezni? Az önállót, vagy a többségi elvárásoknak megfelelőt, a szerbről lefordított médiát? Mit és hogyan kell az államnak dotálnia? – tette fel a kérdést Dubravka Valić Nedeljković (ÚÚI).
Ha komolyan elemezzük a kisebbségi médiumokat, valószínűleg kiderülne, hogy nem is olyan jó a helyzet Vajdaságban, Szerbiában pedig ennél is rosszabb. Nem elég, hogy legkevesebb tíz kisebbségi lap jelenik meg tartományunkban. Példaként a Magyar Szót emelte ki, amely – miután a vajdasági képviselőház a Magyar Nemzeti Tanácsra ruházta át az alapítói jogokat – sokat veszített minőségéből. A lap újságíróinak véleményére hivatkozva mondta, hogy nem a legszerencsésebb ez a megoldás, azóta állandóan csökken a lap példányszáma, és az sem jó, hogy három városban készül az újság.
