A jövő társadalma – amennyiben történelmünk nem vesz váratlan apokaliptikus fordulatot – a tudásalapú társadalom lesz. Az emberiség által a mai napig felhalmozott tudás és ismeretek, valamint a rendelkezésünkre álló technológia már most is viszonylagos jólétet és gondtalan életet szavatolhatna minden élő ember számára. A gyakorlatban azonban ez mégsem valósulhatott meg. Sőt! Időnként úgy tűnik, megnőtt az újabb gazdasági és politikai válságok kitörésének esélye. Napjaink világgazdasági történéseit vizsgálva nem lehet figyelmen kívül hagyni a történelmi és a politikai tendenciákat, hiszen azok a gazdasági fejleményeket is döntően befolyásolják. 1989-ben lezárult a hidegháború korszaka, a megosztottság különféle formákban megmaradt, illetve most újra megújulni látszik. A már Hegel által leírt módon, az „úr és a szolga” viszonyaként tekintjük történelmet, akkor valóban akkor jöhet el a Fukuyama által megnevezett korszak, a „történelem vége”, ha megszűnik az úr és a szolga viszonya. A hidegháború idején a marxista ideológia a nyugati világot tartotta az urak és a szolgák klasszikus rendszerének, míg a nyugati világ éppen fordítva, a szocializmust tartotta tipikusan elnyomó, szolgai rendszernek. A 90-es évek elején a liberális értékrend térhódítása látszott töretlennek. A későbbi időszak visszatérő válságai, a kapitalizmus torzulásai azonban ráébresztették a liberalizmus leghűségesebb híveit is, hogy talán mégsem minden tökéletes, valamint hogy újra kell vizsgálni és értelmezni a klasszikus liberális értékrend és a neoliberális monetarista világrend viszonyát.
Nem a méret a fontos?
A globalizáció korában egy ország versenyképességét egyre kevésbé a területe vagy a népessége, sokkal inkább az intézményi hatékonysága, a tudásalapú gazdasága és a nemzetközi beágyazottsága határozza meg. A kis és közepes méretű országok, mint Szerbia vagy Magyarország, nem a gazdasági méretükkel, hanem a stratégiai pozíciójukkal, a szakosodásukkal és a nemzetközi kapcsolataikkal tudják érvényesíteni érdekeiket. A kis országok számára kulcsfontosságú, hogy ne minden területen akarjanak versenyezni. Inkább olyan ágazatokra kell koncentrálniuk, amelyekben versenyelőnyt tudnak kialakítani. Ez lehet a magas hozzáadott értékű ipar, a különféle informatikai és digitális szolgáltatások, a gyógyszeripar, a logisztika, és nem utolsósorban a mezőgazdasági feldolgozóipar. Magyarország például jelentős autóipari központtá vált, Szerbia pedig az informatikai szolgáltatások és az agrár-élelmiszeripar területén rendelkezik komoly potenciállal. A kisebb országok önmagukban korlátozott piaccal rendelkeznek, ezért fontos a regionális integráció. Szerbia számára jelentős lehetőséget rejt az Open Balkan együttműködés, az uniós tagjelöltség, míg Magyarország az Európai Unió közös piacának előnyeit teljes mértékben kihasználja. Ma már sok esetben nem a nemzetgazdaság a meghatározó, hanem régiókról beszélhetünk. A régiós együttműködés ugyanis növeli a piac méretét, vonzóbbá teszi a térséget a befektetők számára, nem utolsósorban erősíti az alkupozíciót a nagy gazdasági blokkokkal szemben. A földrajzi helyzet kihasználása már évszázadokkal ezelőtt is stratégiai célja volt még a területileg valóban kicsi városállamoknak is. Szerbia és Magyarország is fontos tranzitútvonalak mentén helyezkedik el. A Kína és Európa közötti kereskedelem bővülése miatt a vasúti és közúti infrastruktúra fejlesztése stratégiai jelentőségű. A logisztikai központok, kikötők, raktárbázisok és ipari parkok jelentős bevételeket generálhatnak.
A tudás hatalom
A jövő gazdasági versenye egyre inkább a tudásról szól. Azok az országok lesznek sikeresek, amelyek magasan képzett munkaerőt nevelnek, ösztönzik a kutatás-fejlesztést, valamint támogatják az innovációt és a startupokat. A mesterséges intelligencia, a robotika és a biotechnológia területén a kis országok is világviszonylatban jelentős szereplővé válhatnak. A kiegyensúlyozott külgazdasági kapcsolatok nagy jelentőséggel bírnak. A mai geopolitikai környezetben különösen fontos, hogy a kisebb országok ne csak egyetlen partnertől függjenek. Szerbia például egyszerre épít kapcsolatokat az Európai Unióval, Kínával, Oroszországgal és más partnerekkel. A gazdasági diverzifikáció csökkenti a külső sokkoknak való kitettséget. A nemzeti vállalatok megerősítése fontos szempont. Hosszú távon nem elegendő csupán külföldi befektetőket vonzani. A helyi tulajdonú vállalatok fejlődése teremti meg a tartós gazdasági erőt.
Különösen fontos a kis- és középvállalkozások támogatása, az exportképes vállalatok fejlesztése, saját technológiák és márkák létrehozása. A következő évtizedben Szerbia gazdasági érdekeit leginkább az szolgálhatja, ha felgyorsítja az infrastruktúra-fejlesztéseket, növeli a mezőgazdaság feldolgozottsági szintjét, erősíti az IT-szektort, és bekapcsolódik az európai ellátási láncokba, miközben javítja az oktatás és az innováció hatékonyságát. A helyzet az, és nyilván az is marad, hogy a világgazdaságban a kis országok ritkán tudják meghatározni a szabályokat. Megfelelő stratégiával képesek olyan pozíciót kialakítani, amelyben a nagyhatalmaknak is érdekük lesz figyelembe venni gazdasági érdekeiket. A 21. században a siker elsősorban nem a méreten, hanem az alkalmazkodóképességen, a tudáson és a stratégiai gondolkodáson múlik.
