Politikusaink és a művelődés címmel tartotta meg dr. Losoncz Alpár, az Újvidéki Egyetem tanára az eszmélésre, elgondolkodásra késztető előadását kedden este a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben, a Darányitelepi Társalgó 111. összejövetelének vendégeként. Kár, hogy az ilyen és hasonló, közügyeket szolgáló fórumok iránt kicsi az érdeklődés. A sokrétű történelmi összefoglalójában Losoncz professzor részletesen szólt az alacsony és a magas kultúra szerepéről a társadalomban.
Szerinte Vajdaságban 1945 után teremtődtek meg a feltételek a magas – így a magyar –, kultúra létrehozására és gyakorlására, tény viszont, hogy a pártállam állandó ellenőrzése alatt volt. Az 1990-es évek elején történt változások következtében, Losoncz professzor szerint, ez az ellenőrzés, de vele együtt jórészt az anyagi támogatás is, megszűnt. Az ugyanebben az időszakban létrejött politikai elit számára viszont hatodrendű kérdést jelentett a kultúra. Napjainkban sem érezni, sajnos, lényegesebben pozitívabb kimozdulásokat. Sőt, bizonyos vonatkozásban hasonló tendenciák is megmutatkoznak.
Az a nemzet, amely nem műveli és ápolja a saját kultúráját (alacsonyat, magasat), elveszik, figyelmeztetett Losoncz a történelmi tényekre. Véleménye szerint politikai elitünk képtelen megérteni a múlt tanításait, gondtalanul viszonyul a kultúrához, és nem veszi figyelembe az európai törekvéseket sem. A kultúrát nem lehet pénzügyi tételként kezelni, nem egyszerűsíthető le gazdasági tételre. A politikai gondolkodás kimerül a gazdasági kifizetődőségben, a rövid és hosszú távú befektetések mérlegelésében. Köztudomású viszont, hogy a kultúrába való befektetés hosszú távon térül meg. Az ilyen szemlélet kialakulásáért felelőséggel tartozik a politikai elit. Losoncz professzor szerint a politikai elit menekül a felelősség vállalásától, holott a nyilvánosan tisztséget vállalóknak mindig készen kell lenniük a megmérettetésre.
A megmérettetés, a szolidaritásvállalás készségével politikai elitünknek felelősségteljesen kellene viszonyulnia a közösségünkben felmerülő problémákhoz. Losoncz szerint nem jó, hogy a Budapestről Vajdaságba „lecsorgott” kis pénzeket szűk körben osztja el a politikai elit, így lényegében irányítja a kultúrát. Beavatkozik pl. a könyvkiadásba is. Viszont akkor mi változott meg a '90-es évek előtti időkhöz viszonyítva? Ha az ilyen hozzáálláson nem változtatnak sürgősen, a következményeket a most felnövő, egyre fogyatkozó nemzedékek érzik meg a legjobban.
A jövőnkért, a megmaradásunkért a leginkább aggódó, jórészt idősebb telepiek kérdéseire válaszolva Losoncz Alpár hangsúlyozta: minden probléma mérlegelésekor önmagunkból kell kiindulni. Feltéve a kérdést is, mennyire vagyunk készek szembesülni mindazzal, amit magunk is teszünk. Hiszen kisebbségi sorsban élve hajlamosak vagyunk az áldozat szerepébe menekülni. Hogyan másképpen kimozdulni a status quoból, a mozdulatlanságból? A kérdés megválaszolásának lehetősége mindannyiunk részére adott.
