Mindennapjaink tükrében mutatkozik meg valójában Vajdaság a multikulturális politikája. Az eddigi tapasztalatokról és a távlatokról témára, a Szerbiai Helsinki Bizottság szervezésében a hét végén székvárosunkban megtartott, negyedik kerekasztal-beszélgetésen, Pavel Domonji, az újvidéki iroda vezetője felvezető előadásában, a legutóbbi választások tanulságaira is rámutatott. A korábbi választásokhoz viszonyítva egyértelművé vált Szerbia megosztottsága. Kérdés azonban, hogy a jelképesen két részre szakadt Szerbia közül, melyik érti meg Vajdaságot: a nacionalista vagy az európai irányvételű?
A tartományi választások második köre után a radikálisok veresége egyértelmű, de a Magyar Koalíció sem érte el a várt eredményeket, a demokratikus erők viszont meghatározóvá váltak. Ebben a viszonylatban jogosnak látszik a kérdés: valójában milyen multikulturalitás felel meg országunknak? Domonji észrevétele szerint, ha huzamosabb ideig (évekig, évtizedekig) tart az identitás krízise, az a multikulturalizmus rovására megy. Másfelől mit jelent, hogyan kell értelmezni, ha több nemzet is sajátjának tekint egy írót pl. Miroslav Krležát, vagy a tudós Nikola Teslát, a kortársak közül pedig Végel Lászlót, és Martin Jónašt említette. Az identitás sokszorozódása kapcsán a határokról – az etnikaiakról, a nyelviekről – is beszélni kell. A felmerült kérdéseket mindig több szempontból kell elemezni és tanulmányozni. Rámutatva a kultúrák – a kisebbségi kultúrák – összetettségére, Domonji az etnikai többséggel azonos, 1995-ös években Vajdaságban menedéket keresők helyzetrendezésének igényére is kitért. A nemzetközi erők figyelmét kívánták felhívni azzal, hogy kisebbségi státust kértek az ország akkori vezetőitől a menekültek részére.
A tapasztalatok és távlatok témával meghirdetett kerekasztal-beszélgetésen négy bevezető előadás hangzott el. Korhecz Tamás, tartományi jogalkotási és kisebbségügyi titkár az elmúlt hét év politikájáról, a vajdasági képviselőházról, a Tartományi Végrehajtó Tanácsról beszélve többek között kiemelte, hogy 2005-ig többnyire az intézményes feltételek szavatolására törekedtek. A nemzetiségi identitás megőrzésének, fejlesztésének ez alapfeltétele. Több mint tíz új intézmény jött létre, magyar, roma, horvát, bunyevác, szlovák, ukrán, rutén, román nyelven. Az interkulturalitás politikáját 2005 óta programszerűen valósítja meg a tartomány, amellyel több mint 200 ezer fiatalt mozgósított, jórészt diákokat. Egymás kultúrájának a jobb megismerése, a tartományunkban élő népek kulturális örökségének megőrzése nem vált ugyan a hivatalos oktatási program részévé, de mégis nagy visszhangot váltott ki, és minden tanévben megrendezik pl. a toleranciakvízt, a kupát, az etno-napokat az iskolákban. Befejezésül a stratégiai tervezés fontosságára hívta fel Korhecz a figyelmet. A világos távlati terveket, a biztos anyagi források szavatolásával lehet megvalósítani. Ennek meghatározását fontos feladatként jelölte meg. A multikulturális politikának a jövőben még transzparensebbnek, átláthatóbbnak kell lennie Vajdaságban.
Az érdekek polarizációját, ütköztetését a köztársaság is gerjesztette azzal, hogy tartományi, önkormányzati szintre ruházta át a problémák megoldását, miközben nem, vagy csak részben biztosította hozzá az anyagi feltételeket, mondta Dragan Prole, a Multikulturális Központ koordinátora. Vajdaságban a multikulturalizmust, realitásként, valóságként kellene megélni. A különbözőség kiélezését is jelentheti a multikulturalizmus, emelte ki Niku Čobanu publicista.
Vajdaság urbánus, történelmi, szellemi öröksége reménykeltő lehet az újabb félelmeket keltő, politikailag mélyen – a nacionalisták, a radikálisok és a demokratikus erők között – megosztott Szerbiában, húzták alá többen, köztük Gojko Mišković, Mirko Đorđevićés Boris Varga. Egyesek a ’90-es évek politikai diskurzusát vélték felismerni az utóbbi hónapokban elhangzottakban. Még mindig nulla ponton lennénk? – kérdezte Losoncz Alpár. Továbbra is a kettősség jellemzi Szerbia politikáját. Mintha a nemzeti megbékélés örve alatt a nacionalizmus „normalizására” tennének kísérletet országos szinten. Vajdaság az európai utat választotta ugyan, de fel kell készülnie a megpróbáltatásokra is. Szerinte is a történelmi források jó támpontot jelenthetnek.
Hogyan valósul meg a multikulturalizmus Vajdaságban? Kérdezte ismételten Bozóki Antal. Hiányolta, hogy nem létezik nemzetiség kutatóintézet Vajdaságban. Minden ezzel kapcsolatos kérdést ott kellene folyamatosan vizsgálni. Így lenne igazán látható, hogy mihez viszonyítva volt eredményes, pl. a vajdasági képviselőház hétéves nemzetiségi politikája.
A jövőben minden szempontból kellene elemezni a mindennapi életben felmerülő problémákat a soknemzetiségű Vajdaságban, jegyezte meg Snežana Ilić, Danica Stefanović, Marija Gajicki és Duško Radosavljević. Így gyorsabban lehetne reagálni a fonákságokra, a megalázó viszonyulásra, a másodrendűségre utaló jelenségekre, a tájékoztatás felületességére, a kettős mércékre stb. A nemzetiségi kutatóintézet megalakulásáig a Helsinki Bizottságnak más civil szervezetekkel együttműködve kellene ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia, állapították meg a kerekasztal-beszélgetés résztvevői.
