Újvidéket olyan szégyenfoltok is jellemzik, hogy a lakosság folyton belebukik a befejezetlen, sőt romokban heverő, kiégett épületekbe. Mi az oka annak, hogy a város tíz-húsz éven át sem képes újjáépíteni a lerombolt házakat, eltüntetni a romokat?
Ma, amikor egy-két év alatt, sőt tíz-tizenöt hónap alatt felépítenek egy toronyházat, nem lehet előteremteni a pénzt, a vállalkozókat egy-egy építészeti vállalkozás befejezésére, épület felépítésére? Dehogynem, csak végtelen hanyagság, nemtörődömség uralkodik, amelynek úgy látszik, nem akar vége lenni.
Még azt sem foghatjuk rá a városra, hogy „úgy épül, mint Déva vára”, mert hozzá se fogtak az újjáépítéshez. A város központjában éktelenkedik – nem kevesebb mint húsz éve(!) – a postabank épülete. A csavargók, nincstelenek örömére, mert azok húzódnak meg benne, lassan mindent elmozdítva, eladva belőle. Volt egy polgármester, nem jut eszembe a neve, aki kijelentette, hogy azoktól az intézményektől, amelyek nem képesek zárt határidőn belül befejezni épületeiket, a városi önkormányzat el fogja kobozni azokat. Miért nem valósul ez meg? Mire vár az önkormányzat, mikor számolja fel Újvidék szégyenfoltjait? Miért éktelenkedik még mindig, szintén a központban, a munkásegyetem a tíz-egynéhány éve leégett Munkásegyetem palotája, alig kétszáz méterre a községházától? Talán odáig sem lát el az illetékesek szeme? A gyönyörű szecessziós Adamović palotán három éve éktelenkednek az építési állványok, de nem azért, hogy megkezdjék a város egykori díszének restaurálását, hanem azért, hogy a szép domborművek és a homlokzati vakolat ne hulljon a járókelőkre. A Lázár cár utcában, a limani piac mögött, legalább három évtizede csúfítja az utcát egy ötemeletes épület csontváza, azóta hozzá sem nyúltak. Az Egység néhai csodálatos épülete a hanyagság csúcsa, épphogy tartja magát és vetekszik az idővel.
Kérdezik az emberek, miért éktelenkedik a város felett a Vajdasági Televízió tíz éve lebombázott épülete Mišelukon? Ki állítja, hogy a város, esetleg tartományi összefogással, nem képes eltakarítani a romokat, sőt újjáépíteni a televíziót, amely a NIS bérlőjeként hatalmas összegeket fizet bennmaradásáért? Ezt a pénzt nem lehetne egy új épület felépítésére fordítani? A városi szarkák egy része már széthordta, ami a romokból még használható, mert az egy szál portás, aki állítólag őrködik, ilyen hatalmas területet, amelyen az egykori televízió állt, bejárni sem képes, nemhogy megvédje a tolvajoktól.
Ezekkel a tényekkel a város nem dicsekszik. Mi más marad hátra, mint szégyenkezni e szégyenfoltok miatt, amelyekért nem a lakosság hibáztatható.
