A dunacsébi (Čelarevo) erdő három évszázadnál is idősebb, 25 hektáron terül el, Bácskában ritkaságszámba megy. Tölgy, szil- és gyertyánfák otthona, a természetkedvelők és a vadászok kedvenc kirándulóhelye. Az elmúlt másfél évtizedben pedig a fatolvajoké is. Éjjel-nappal berreg a motorfűrész, pótkocsikkal viszik a fát, a helybeli természetkedvelők szerint telente több ezer köbméternyit vágnak ki...
Az erdő korábban a sörgyáré volt, akkor is meg azelőtt is vigyáztak rá. A környéken élő szerbek 1730-ban említették először írásban az erdő létezését, később éltek itt szlovákok, magyarok, rövidebb ideig németek is. Az évszázadok során változtak az országok, államberendezések, az erdőre azonban mindig mindenki vigyázott. A természetkedvelők elmondása szerint a gondok a bombázás után kezdődtek: a környező birtokok privatizálása után minden széthullott, most azt sem tudni, kié az erdő. Egyesek szerint állami tulajdon, a mezőgazdasági minisztérium birtokolja, mások a helyi mezőgazdasági birtok új tulajdonosát jelölik meg gazdaként. A lényeg az, hogy az erdőre senki nem vigyáz, egy-két – a község által alkalmazott – erdőcsőszön kívül. Ők is csak napközben teljesítenek szolgálatot, esténként – biztonsági okokból – nem dolgoznak. Abban az esetben is, ha rajtakapják a tolvajokat, vajmi keveset tehetnek. Legfeljebb felírják az adataikat, továbbítják az illetékes községi felügyelőségnek, és az szabálysértési feljelentést tehet/tesz ellenük. A bíróságok lassú munkája miatt azonban a fatolvajokat nem büntetik meg, ügyeik egy éven belül elévülnek. Ők pedig visszaélnek a helyzettel, traktorokkal jönnek a fáért, erről tanúskodnak a kerékcsapások, az üres olajosdobozok és a hátrahagyott benzineskannák is. Korábban csak azok loptak, akik valóban rászorultak, és azért vitték a fát, hogy ne fagyjanak meg. Biciklin érkeztek, ölesebb ágakat aprítottak össze. Most a lopás nagyban történik, a helybeliek attól tartanak, hogy az erdőben helyrehozhatatlan kárt okoznak.
A községi hatalom hajlandó lenne segíteni, a palánkai polgármester is tud a gondról. Az erdőbarátok csupán megóvni szeretnék a rengeteget. Sokan félnek a tolvajoktól, nem szeretnének összetűzésbe kerülni velük, ezért történhet meg az, hogy az érintettek gyakran elfordítják a fejüket, ha tanúivá válnak a tolvajlásnak.
