A bezdáni Dr. Pfaff Mihály Színjátszó Csoport szervezésében, a helyi Önkéntes Tűzoltó Testület nagytermében Tóth Péter Lóránt, Pro Cultura Hungarica-díjas előadóművész, versvándor Toldi írójához elküldöm lelkemet – képek Petőfi Sándor és Arany János barátságáról című előadását hallgathatták meg az érdeklődők.
Foki István, a Dr. Pfaff Mihály Színjátszó Csoport vezetője köszöntötte a közönséget, továbbá a várva várt eseményről az alábbiakat nyilatkozta:
– Tóth Péter Lóránt régi barátunk. Tavasszal adódott az ötlet, a lehetőség, hogy eljön, de közben annyi munkája lett, hogy az esemény, a találkozás kitolódott mostanra, késő őszre. Az emberek ismerik, szeretik azt a fajta előadóművészetet, amely Péter sajátja.
Ebben az őszi időszakban több előadást is tartottunk, így a színjátszó csoport bemutatta a Netrandi (játék férfira és nőre) című komédiát. Azt kell mondjam, egyre nehezebb megtölteni egy színháztermet, ezért ez a helyszín, a helyi tűzoltóotthon nagyterme ideális, és ezúton is nagyon köszönjük a tűzoltóságnak, hogy helyet biztosít számunkra.
Szerencsére a műkedvelő színjátszás iránt is van még érdeklődés a faluban. A csoportunk tagjai között sok a fiatal. Most, az idei Ötösfogat rendezvénysorozaton is fellépnek majd, továbbá ebben a hónapban lesz vendégszereplésünk a magyarországi Bácsalmáson és a horvátországi Vörösmarton is – hallottuk Foki Istvántól.
Tóth Péter Lóránt versvándor a költőóriásaink ,,üzeneteinek” huszonegyedik századi jelentőségéről, a bezdáni estről, helyi kötődésekről, motivációról így vallott:
– Tizenegyedik tanévemet kezdtem meg versvándorként. A kezdetekkor is bíztam benne, hogy mindez sok ideig tart majd, lehet, hogy azt nem hittem, talán csak titkon, hogy akár tíz évig is. A lelkesedésem pedig azért a régi, mert az embernek minden előadáson újra és újra meg kell újulnia. Ha még ismeretlen helyszínre megy, akkor azért, hogy az új közönségnek átadja, amit szeretne, továbbá, hogy megszerettesse azokat a költőket vagy verseket, amelyeket vitt, és a régi közönséggel pedig az a helyzet, hogy akkor ott van egy mérce, elvárás. Nagy szeretettel várnak ilyenkor, és ezt meg kell hálálni egy jó előadással. Azt gondolom, hogy az előadónak mindig ébernek kell maradnia és olyan hőfokon kell égnie, hogy újra és újra közös szárnyakra vegye a közönséget. Bezdánban ez mindig különleges kihívás, hiszen a helyiek tíz éve velem vannak. Együtt gyalogoltunk a vers-zarándoklataim alkalmával, így a Szent László-, a Radnóti-, a Hunyadi-úton. Itt már valódi barátságok és családi szálak is vannak, úgyhogy nagy örömmel jöttem ide újra – mondta el a versvándor, aki Petőfi és Arany barátságának tanulságairól szintén szólt.
– Két halhatatlan költőről, zseniről van szó, aki nem azzal töltötte az idejét, hogy győzködje a másikat a saját igazságáról vagy világképéről. Bizonyára fölfedezték egymásban a két zsenit és valóban, a barátságuk leginkább a levelezésekből maradt ránk, tehát életükben nem sokszor találkoztak, talán négy vagy öt alkalommal, de ez a barátságról szóló levelezés megmaradt és megcsillantja azt a tiszteletet, bizalmat, önfeledt szeretetet, rajongást a másik iránt, amit ők ketten megmutattak egymásnak. Ha üzenetről beszélünk, akkor talán ezt emelhetjük ki, hogy rávilágít arra, mennyire nem tartható mindaz, amely ma körülöttünk zajlik. Sokszor barátok, családtagok is elfordulnak egymástól, mert esetleg különbözőképpen látják a világot. Ennél az élet rövidebb és azt gondolom, hogy sokkal több és más feladatunk van, minthogy ezeknek a megnyilvánulásoknak teret adjunk, akár a valóságban, akár a közösségi oldalakon – emelte ki Tóth Péter Lóránt tanár, versvándor, aki a bezdáni előadást megelőzően a zombori Magyar Polgári Kaszinóban tartott előadást, amelynek során a zombori középiskolások ismerkedhettek, általa, rendhagyó módon a magyar költészet nagyjainak életművével.
Nyitókép: Tóth Péter Lóránt ismét nagy sikerrel szerepelt Bezdánban/Fotó: Foki István
