Élet költözik a Baranyi-villába

A közelmúltban a határgondok és a migránsválság tette ismertté Horgost, ám annyi minden van, ami ezt a vidéket híressé tette régen. Napjainkban is sokat dolgoznak a helyiek, hogy a művelődési élet pezsgő legyen, és őrzik, valamint újjá is élesztik magyar hagyományainkat. Az egykori Kamarás-fürdő például Szeged polgárságának kedvelt üdülőhelye volt. A villasoron pedig még most is megannyi épület őrzi a múlt pompáját, csak sajnos megfakult változatában. Sejteni lehet azonban, hogy valaha jómódú népek lakhatták be ezt a tájat, amit még halványan, de őriznek az Orgonás úti villák. Azok szinte mindegyike magántulajdonban van. Ahogy végigpásztázunk a soron, ha kellő képzelőerővel rendelkezünk, felviláglik előttünk egy letűnt korszak patinás, gyönyörű élete, az elképesztő gazdagság és zsibongó élet is.

Talán ilyen lehetett itt egykor. Csinos és finom emberek üdülőhelye, ahová megérkeztek a jómódú villatulajdonosok, hogy a festői környezetben megpihenjenek. Sejteni lehet azt is, hogy egyfajta presztízskérdés lehetett itt villatulajdonosnak lenni. Egy horgosi és egy oromi születésű fiatal, egy építő-  és egy építészmérnök pedig nagyot álmodott, és az álmuk megvalósulni látszik. Amellett, hogy a család időközben háromtagúvá vált a kis trónörökössel, ők maguk villatulajdonosokká váltak. Na, nem ment az olyan könnyen és gyorsan, de erről ők tudnak mesélni. Az Ozsvár házaspár: Nóra és Andor hosszú ideje nézegették a horgosi villasoron lévő épületeket, és azt tervezték, hogy egykor itt alakítják ki otthonukat. Szerencséjükre a Baranyi-villa eladósorba került, és ők azt árverésen meg is tudták vásárolni. Szabadkáról, jelenlegi lakhelyükről pedig Horgosra vezet majd az út, amint elkészül a most még igencsak elhanyagolt állapotban lévő villa. Nórával beszélgettünk, hogy miként jutottak a házhoz és milyen terveik vannak.

Miért döntöttetek úgy, hogy a kényelmes városi életet a szinte faluszélen lévőért cserélitek?

– Mindketten falun nőttünk fel, szép gyerekkorunk volt, erre nagyon jó visszagondolni és szívesen megyünk mindig haza a szülőkhöz. Talán innen is fakadt a gondolat, hogy szívesen mennénk olyan közegbe lakni, ahol picit lassítani tudunk. Mind a kettőnknek igénye a nyugodt környezet és az ismerős emberek. Persze rengeteg előnye van a városi életnek, és nehéz is lesz elengedni a város adta kényelmet, de munkánkból adódóan napi szinten Szabadkán vagyunk, így jó egyensúlyt tudunk majd kialakítani. Továbbá mindig is terveztük, hogy majd lesznek gyerekeink és szeretnénk nekik, vagyis egyelőre a kisfiunknak egy szeletet adni abból, ami nekünk is gyerekként megadatott. Horgos kényelmi döntés is lehetne, hiszen a határ karnyújtásnyira van, ezzel együtt Szeged és Szabadka is könnyen megközelíthető.

Hogyan találtatok rá erre a házra, hogy jutott tudomásotokra, hogy megvásárolható?

– Előttem nem volt ismeretlen a villa, hisz horgosi révén sokszor jártam arra, valamint a mesterdiploma munkám is erről a villasorról, valamint az egykori parkerdőről szólt, így csak a férjemnek kellett megmutatni, hogy micsoda kincsek vannak felénk. Talán három éve mondogattuk, hogy szeretnénk ott venni egy házat. Pár éve már rebesgették, hogy eladó lesz valamikor a Baranyi-villa, mert sajnos az egyesület, aminek a tulajdonában volt, nem tudta anyagi forrás hiányában hasznosítani, pedig szerették volna. Aztán múlt évben a közösségi média platformon láttuk meg, hogy eladásra kínálják az épületet.

Hogyan tudtatok hozzájutni, és a család mit szólt ahhoz, hogy egy szinte teljesen felújítandó villát vesztek meg?

– Miután megtudtuk, hogy eladásra kínálják az ingatlant, októberben nagy pocakkal, nagyon elvarázsoltan még egyszer megnéztük a mi kis mézeskalács házunkat és végül ajánlatot tettünk, a hirdetésnek megfelelően és vártuk az eredményt. Szerintem az elején pont úgy, ahogy mi se, úgy a családunk se látta azt, hogy pontosan mibe vágunk bele, de mindenki nagyon támogatott benne minket a családból, a barátaink pedig mondták, hogy bátrak vagyunk, hogy ebbe belevágunk mert ők nem mernének. De hát két építészről beszélünk, ki, ha mi nem? A szívemhez mindig is nagyon közel álltak a századfordulós épületek mert ezeknek már van egy jelentős múltjuk, sok mindent láttak, más országba kerültek úgy, hogy nem mentek arrébb és az évek során sikerült a férjemet is megfertőzni ezzel a szemlélettel, úgyhogy tudtuk, hogy egy ilyen ingatlant szeretnénk majd megvásárolni. Nagyon büszkék is vagyunk arra, hogy két ilyen múltú épület is a családunké.

Hogy néz ki most a ház és milyen munkálatokat kell rajta végezni?

– Elvarázsoltan mentünk megnézni, mondom ezt azért, mert bár szakmánkból adódóan sok mindent látnunk kellett volna egyből, ezeket a hibákat rózsaszín köd fedte a fejünkben az elején. Sajnos rossz állapotban van az épület, és itt nemcsak az idő tette meg amit kellett, hanem az emberi gondatlanság is jelen volt, illetve sajnos a migránshullám alatt ez az épület is elszenvedte azt, amit nagyon sok lakatlan ingatlan akkoriban. A rossz esővíz-elvezetés miatt van a legtöbb kárunk, illetve, amiatt, hogy nagyon hosszú ideje lakatlan volt a villa. Az egykori homlokzati díszekből szinte semmi nem maradt fenn, tulajdonképpen vakolat is alig maradt az épületen, ugyanígy a tűzfalakat díszítő famunkáknak is hűlt helyük és a több mint 100 év alatt, mióta az épület áll, átépítésre is került, így a gyönyörű svájci-szecessziós stílusú fa teraszt is beépítették. Teljesen át kell „ráznunk” az épületet pincétől a padlásig, teljes nyílászáró- és vakolatcserével együtt. A hosszútávú tervünk az, hogy amennyire lehetséges, vissza szeretnénk állítani az épületet az eredeti kinézetére.

Műemlékvédelem alatt áll az egész villasor. Ti mit tudtatok a történelméről a sornak, és magának a háznak?

– A diplomamunkám erről szólt, úgyhogy 2020-ban amennyire az akkori Covid-korszak engedett, igyekeztem felkutatni az épületek kapcsán, amit csak lehetett. Erről később a témavezetőmmel, prof. dr. Viktorija Aladžićtyal egy publikációnk is megjelent. Igazából sok anyag nem maradt fent a soron található épületekről, pedig ezek tervezett ingatlanokként épületek fel, és akkoriban is archívumba kerültek a tervek, de hát ezek az évek során eltűntek. Ami fennmaradt az a szóbeszéd, a korabeli képeslapok, régi fényképek és érdekes újságcikkek, ahol lehetett olvasni Palics és Kamarás „rivalizálásáról”, hisz Palics a szabadkai elit üdülője volt még Kamarás a szegedieké, csak az egyik szebben fennmaradt mint a másik. Így olyan sok információnk nincs az épület történetéről, azt tudjuk, hogy az eredeti tulajdonod Baranyi Gyula volt, és hogy 1896 után épülhetett a villa. A régi fényképek alapján az épület svájci, illetve szecessziós jegyeket hordozott magán és ahogy a többi villánál is, szép, rendezett előkertje volt.

 Hogyan zajlik a felújítás, mennyire kaptok szabad kezet?

– Mivel műemlékvédelem alatt álló ingatlanról van szó, így az első lépés a vásárlás után az volt, hogy elkészítettük a koncepciótervünket, majd felkerestük a szabadkai műemlékvédő hivatalt és kértük tőlük a felújításra vonatkozó feltételeket és ennek menetén kezdtük meg a munkát. Sok megkötés van, például nem lehet műanyag nyílászárónk, vagy hogy nem kerülhet az épületre hőszigetelés, de egyrészt sok segítséget is kapunk tőlük, bármikor kérdezhetünk és ha szükséges, ki is jönnek, ők is felmérték az épületet és ez alapján adták ki a feltételeket. Mint mondták, nem sokan vállalják ma, hogy helyreállítanak egy ilyen villát, így ennek ők is örülnek. Ennek kapcsán most mi is tanulunk, és az új tapasztalásokat és információkat igyekszünk a jövőben a terveinkbe, vállalkozásunkba is beépíteni és felhasználni.

Van-e már elképzelésetek, hogy miként fogjátok berendezni, mennyire tud a modern a klasszikussal megférni?

– Ez is, mint a külső helyreállítás, egy hosszabb folyamat lesz, mert nem annyira modern belsőt szeretnénk. Sokkal inkább idővel egy klasszikus, otthonos megjelenésre törekednénk a belső térben is. De hiszem azt, hogy kellő odafigyeléssel és esztétikával a modern is jól kombinálható a klasszikussal, de az biztos, hogy majd ehhez is sok kutatás és tervezés kell majd. Ami a mi esetünkben talán szintén szerencsés dolog, hogy már alig várjuk, hogy régiségeket keresgéljünk, amivel majd dekorálhatjuk az otthonunkat.

Hogyan képzelitek el itt az életet?

– Nagyon idilli kép él a fejünkbe ezzel kapcsolatban. Szeretnénk majd veteményest, gyümölcsfákat, sok virágot és növényeket a kertbe és tényleg egy kis nyugalom szigetét szeretnénk létrehozni magunknak, ahova jó lesz hazaérni egy fárasztó nap után, és ahol jó lesz gyereknek lenni.