Több, mint testvértelepülés

Közel negyed évszázad telt el a kirajzás óta, generációk születtek, merültek feledésbe, az elődök vére mára már keveredett, de a konok kitartás, a büszkeséggel vegyülő különös önfejűség megmaradt a kunsági örökségből. És a gyökerek láthatatlan, de lélekkel érzékelhető kapcsolódása. 
Kétszáznegyven évvel ezelőtt 200 kisújszállási család a jobb megélhetés reményében a törökjárás óta elnéptelenedett, abban az időben újratelepedő Bácskába vette az irányt, azaz ahogyan az az elbocsátó levelükben szerepel: „Báts Ér nevű puszta megülésére”. Napsütésben, esőben, sárban lovas kocsikkal, gyalog, reménnyel a szívükben szánták rá magukat a tavaszi hosszú útra. Elbocsátó településük, a húsz évre rá városi rangot nyert Kisújszállás egy csődörrel és egy bikával, a református egyház pedig kis haranggal és úrvacsorai edényekkel bocsátotta útjára a kitelepülőket. Szinte nem volt olyan család, amelynek valamelyik hozzátartozója nem tervezett az ígéret akkori földjére költözni. Egészen biztosan voltak, akiket áldással, másokat nehéz szívvel engedtek el. A történelem viharaiban a két közösség valamilyen formában igyekezett megőrizni a kapcsolatot. A múlt század 80-as, majd a 90-es éveiben az egyházi kapcsolatok mellett a pacséri helyi közösség és a kisújszállási önkormányzat, valamint az iskolák között is megindult, és azóta is tart az egymás társaságának keresése.

Ennek jegyében Pacsér küldöttsége – más testvértelepülésekkel együtt – idén Kisújszálláson ünnepelte államalapító Szent István királyunk örökségét és az új kenyeret, a Helló, Kisúj! Feszt című rendezvénysorozat keretében. Augusztus 20-án Kisújszállás és Pacsér testvértelepülési jó kapcsolatának ápolásában és erősítésében évtizedeken át végzett áldozatos, önzetlen és meghatározó közösségépítő tevékenysége elismeréseként Kisújszállás Város Tiszteletbeli Polgára cím elismerésben részesült Horváth Emil. A színpadon elhangzott indoklás szerint évtizedek óta csendes szerénységgel, önzetlen segítőkészséggel és őszinte barátsággal szolgálja a két település közötti testvértelepülési jó kapcsolat ápolását. Látszólag háttérben végzett vendéglátói munkájával meghatározó szerepet vállalt a két közösség közötti emberi viszonyok erősítésében. Mindig szívügyének tekintette a kisújszállási küldöttség fogadását, figyelmével és odaadásával otthonos légkört teremtett, vadászmesterként több program szervezésében működött közre. Horváth Emil az elismerést Szent István tiszteletére, az államalapításra és az új kenyér ünnepére szervezett díszülés keretében vehette át Szűcs Tamás polgármestertől a Vigadóban. A rendezvény keretében az új kenyér átvétele után a pacséri helyi közösség nevében Pintér Oszkár tanácstag mondott ünnepi köszöntőt. Kiemelte a két település közötti, hosszú idő óta fennálló jó kapcsolatot, ami számos barátságot, közös élményt és szép emléket teremtett. A rendezvény hangulatát fokozta a helyi Nagykun Táncegyüttes fellépése. Az ünneplők egy csoportja előzetesen megkoszorúzta a város parkjában álló Szent István-szobrot, és részt vett a program előtti ünnepi református istentiszteleten, amelynek keretében nt. Szilágyi Gábor elnök-lelkész hirdetett igét. 

Ezt megelőzően, három nappal korábban a pacséri Moša Pijade Általános Iskola négy 5. osztályosa és kísérőjük érkezett a kunsági városba, hogy részt vegyenek a Népi napok elnevezésű népzenei, népi ének- és kézműves táborban. A gyerekek egy része családoknál volt elszállásolva. A táborozókat a Móricz Zsigmond Református Kollégium Arany János Általános Iskola Tagintézményének Kálvin utcai épületében fogadta a fő szervező Szilágyiné Horváth Henriette, aki munkatársaival Golenya Grétával, a kísérő népi zenekar vezetőjével, Szarvákné Kelemen Dórával, Dobos Anitával, valamint Nagy Lajos testvérvárosi kapcsolatokért felelős koordinátor közreműködésével igyekezett feledhetetlenné tenni a tábori hetet. A pacséri és a kisújszállási gyerekek zalai párosítókat, Maros megyei dalokat, gyergyói és moldvai énekeket, és helyben gyűjtött népdalokat tanulhattak a közreműködő oktatók és népzenészek segítségével, valamint a Brassó közelében, a történelmi Barcaságban található Négyfaluból érkezett Kéknefelejcs Néptáncegyüttes tagjai és oktatói közreműködésével, továbbá Páll Éva és Kiss László népzenészek közvetítésével. Az első délután lehetőség volt kipróbálni Kocsmárné Verbánácz Lídia és férje Kocsmár Tamás által kialakított Betyár játszótér népi gyermekjátékait. Tűzzománc ékszereket készíthettek Duli Annamáriával. A tábor zárónapján gyermekek és felnőttek részvételével lebonyolított Éneklő Kisújszállás programmal kezdődött meg a Helló Kisúj! Feszt! A felemelő hangulatú vendégeskedésre egy budapesti kirándulás tette fel a koronát, amelynek keretében a táborban részt vevők ellátogattak a Magyar Zene Házába, és a Léghajó Kert is maradandó szép élményként marad meg mindenki emlékezetében. A gyermektábor lebonyolításához az Arany János Általános Iskola munkaközössége, a Vigadó és az Arany Diák Alapítvány járult hozzá.