A klímaváltozás hatással van a gazdaság teljesítményére. Ezt tudtuk eddig is, de hogy pontosan milyen hatásokkal kell számolni, azt nehéz pontosan meghatározni. Sokan sokfélét javasolnak azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne enyhíteni, kivédeni a hatásokat.
Helyenként gyakran felbukkanó megállapítás, hogy ma már nem az a kérdés, hogyan vezessük el minél gyorsabban az esővizet, hanem az, hogyan tartsuk meg. A szivacsváros-koncepcióval is mind gyakrabban találkozunk. Ez az elmélet arra épül, hogyan lehet a csapadékot felfogni, beszivárogtatni, ha kell, megtisztítani, tárolni, majd szükség esetén újra felhasználni. Egy aszályosodó vajdasági térségben ez már nem csupán várostervezési divat lehet, hanem a jövő egyik lehetséges alkalmazkodási eszköze.
A klímaváltozás egyik különös ellentmondása, hogy miközben egyre gyakrabban beszélünk vízhiányról és aszályról, a csapadék sem feltétlenül tűnik el. Inkább megváltozik annak időbeli eloszlása: hosszú száraz időszakokat követhetnek rövid idő alatt lehulló, nagy mennyiségű csapadékok. Ilyenkor a települések számára a víz egyszerre válhat hiánnyá és problémává: amikor kellene, nincs belőle elegendő, amikor pedig megérkezik, túl sok érkezik egyszerre. Erre a helyzetre próbál választ adni a „szivacsváros” koncepciója. A módszer lényege, hogy a település ne egyszerűen minél gyorsabban elvezesse a csapadékvizet a csatornarendszeren keresztül, hanem a természetes vízkörforgást utánozva lehetőség szerint helyben tartsa. A víz egy része beszivárog a talajba, egy része ideiglenesen tárolódik, egy része pedig később öntözésre vagy más célra használható fel. A Világbank a szivacsváros-megoldások között egyebek mellett az áteresztő burkolatokat, esőkerteket, zöldtetőket, vizes élőhelyeket és vízvisszatartó területeket említi.
Nem eltaszít, hanem magába szív
A hagyományos városi vízelvezetés alapvetően egy „szürke infrastruktúrára” épül. Az utak, járdák, parkolók és épületek burkolt felületei nem engedik beszivárogni a vizet. A csapadék összegyűlik, majd árkokon és csatornákon keresztül elhagyja a települést. Ez bizonyos körülmények között jól működik, de az egyre szélsőségesebb időjárás mellett korlátai vannak. A burkolt városi felületek ugyanis meggyorsítják a felszíni lefolyást, miközben csökkentik a talaj vízfelvételét. A Világbank tanulmánya szerint a zöldinfrastruktúra ezzel szemben képes lassítani, szűrni és részben elnyelni a csapadékvizet, miközben csökkenti a városi hőszigethatást is. A szivacsváros tehát nem azt jelenti, hogy minden csatornát fel kell számolni, és minden betonfelületet zöldterületté kell alakítani. Éppen ellenkezőleg: a szürke és a zöld infrastruktúra együttműködéséről van szó. A csatornák, vízelvezetők és tározók továbbra is fontosak, de melléjük olyan természetközeli megoldások kerülnek, amelyek tehermentesítik a rendszert.
Fokozatosan átállni?
Egy-egy konkrét város esetében az átállást nyilván nem egy óriási, teljes városra kiterjedő beruházással kellene kezdeni. A szivacsváros inkább sok kisebb beavatkozásból épülhetne fel. Az egyik legegyszerűbb lehetőség az áteresztő burkolatok alkalmazása lenne. Egy parkoló, járda vagy kisebb tér felújításakor nem feltétlenül szükséges minden négyzetmétert vízzáró burkolattal ellátni. A megfelelően kialakított térkő vagy más vízáteresztő burkolat alatt a csapadék részben a talajba szivároghat. Hasonlóan egyszerű megoldás lehetne az úgynevezett esőkert. Ezek olyan, növényzettel beültetett, enyhén mélyített területek, amelyekbe a környező tetőkről, járdákról vagy burkolt felületekről érkezik a víz. A növények és a talaj együttesen lassítják, szűrik és részben elnyelik a csapadékot. Egy ilyen megoldás akár egy városi park részeként is működhetne. Normál időben zöldterület lenne, nagyobb esőzéskor pedig néhány órára vagy napra vízvisszatartó területté válna.
Több fa, több víz
A szivacsváros egyik leglátványosabb eleme a városi fásítás lehetne. A fák nemcsak árnyékot adnak. A lombkorona felfogja a csapadék egy részét, a gyökérzet pedig megfelelő talajszerkezet mellett elősegítheti a víz beszivárgását. A fásított utcák ráadásul nyáron mérsékelhetik a burkolt felületek felmelegedését. Ez különösen fontos lehet egy olyan térségben, ahol a nyári hőhullámok és az aszály egyre nagyobb problémát okoz. A szivacsváros tehát nem kizárólag vízgazdálkodási projekt: egyben hővédelmi és városélhetőségi program is lehet. A Világbank Szerbiáról szóló városi alkalmazkodási anyagaiban is olyan megoldásokat emel ki, mint a fák, az áteresztő felületek és a zöldfolyosók alkalmazása a hőhatás mérséklésére és a csapadékvíz kezelésére. A szivacsváros valójában nem egyetlen technológia, hanem másfajta gondolkodás a vízről. A régi szemlélet szerint az esővíz probléma, amelytől minél gyorsabban meg kell szabadulni. Az új szemlélet szerint a víz olyan értékes erőforrás, amelyet érdemes megtartani.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
