Tömlőkkel kötött barátságok

Bevetési ruhák tarkasága, izgalomtól kipirult arcok, a versenygyakorlatok utáni kellemes kimerültség. Időt mérő, hibát leső bírók, érdeklődő, aktív gyermekek és a szervezők aggodalmas pillantásai, hogy minden a helyén van-e. A bácskossuthfalvi Id. Kovács Gyula Általános Iskola méhkaptárként zsibongott immár 10. alkalommal a Moravicai Önkéntes Tűzoltó Testület Kapocs-kupa versenyén, ahova főleg Vajdaság területéről érkeztek lánglovagok. Jelen voltak Topolya és Kishegyes község mellett többek között Magyarkanizsáról, Zentáról, Oromról, Szajánból, Horgosról, Bajmokról, de a kraljevói önkéntesek sem szerették volna kihagyni a rendezvényt. Horvátországot a leskoveci mellett még két település, Ribnica és Jarmina képviselte, Boszniából első alkalommal érkezett Tešanj küldöttsége, Magyarországról pedig a karcagi tűzoltók tették tiszteletüket. Mindjárt az elején – mielőtt levonultak volna a pályáról – kérdeztük az oromi hölgyek B csapatának a kapitányát. 
– Ez volt a csapat első szereplése, és nagyon meg vagyunk elégedve a részidőnkkel. Tagjaink számára (37–48 évesek) a családi kötelezettségek mellett a felkészülési folyamat volt az „énidő”, azaz fantasztikus kikapcsolódást jelentett. Remélem sikerült mindannyiunknak kihozni magából a maximumot. Természetesen tervezünk más versenyeken is részt venni, remélem a lányoknak nem ment el a kedve tőle – mondta nevetve a csapatkapitány, Káposzta Brigitta.

A gunarasi hölgyek B csapatának a tagjai is megbirkóztak a feladattal, társaik hangos biztatása mellett.
– A csapatunk 10 személyből áll, most 9-en vagyunk jelen és 7-en álltunk rajthoz. Nem vagyunk elégedettek az eredményünkkel, otthon jelentősen jobb időt futottunk. De ez valahol természetes, hiszen idegenben más típusú és fogású a felszerelés, a tömlők, a motor – nyilatkozta Sinkovics Dóra, a GÖTT elnöke, aki azt is elárulta, hogy ezúttal Gunarasról csak a lányok érkeztek, a fiúk egy a következő hétvégén megszervezett versenyen vesznek részt. Közben időről időre felhangzott egy hangosabb szurkolótábor; az egyik leglelkesebb biztatást a szajániak kapták.
– Szaján lakossága 600 fő körül lehet, mi önkéntes tűzoltók 105-en vagyunk, túlnyomórészt aktív a tagságunk. A legidősebb tagunk betöltötte a 90. életévét. Bácskossuthfalvára két női és egy férfi csapattal érkeztünk. Elégedettek vagyunk az eredménnyel, az első pályán kicsit hibáztunk, de a másodikat becsülettel teljesítettük – tudtuk meg az A csapat kapitányától, Pozsára Attilától. Nagy Simon, a fő szervező MÖTT titkára elmondta, hogy több véleményt is meghallgatva ezúttal enyhítettek a szigorú nemzetközi szabályokon, és enyhébb kritériumok szerint pontozták a csapatokat. Szili Ildikó idén harmadik alkalommal vállalta a bírói szerepet.  

– Minden verseny, minden bíráskodás egy új kihívás, és valamennyi különbözik a másiktól. Hibának számít például, ha valaki korábban indul el, még mielőtt a startjel megszólalna. Itt annyira nem fontos a ruházat, hogy mindenki egyforma uniformisban álljon a rajthoz, de a nemzetközi versenyeken az is számít. Mint ahogy az is, hogy beszélgetni nem szabad, a kulcsot szabályosan kell használni. A csapatok évről évre felkészültebbek, a házigazdák is komolyan veszik a szervezést – tudtuk meg a bírónőnőtől, aki végül egy titkot is elárult: miszerint ha a csapattagok igazán gyorsan végzik el a feladatot, akkor a hibákat szinte észre sem lehet venni. A bácskossuthfalvi verseny az eredeti (75 méteres pálya, 9 versenyző) terep egy rövidebb, hét személyre kialakított szakasza.
Saša Vurdelja, a MÖTT elnöke hozzátette, hogy a rendezvény lebonyolításáért szinte egyként mozdult meg a szervezet tagsága, volt aki edzett, majd versenyzett, mások a szervezésben és a rendezvény gördülékeny lebonyolításából vették ki a részüket. Ami pedig külön öröm, hogy a gyerekek is nagyon lelkesek voltak. A verseny napján sokat segítettek a terep és a felhasználandó eszközök előkészítésében. Ezért is, és mert rátermett gyermeksereg gyülekezik idén a laktanya körül, igyekeznek nagy odafigyeléssel foglalkozni velük a jövőben is. 
A serlegeket, a részvételért járó elismeréseket Zorica Rankov, a Községi Tűzoltó Szövetség elnöke közreműködésével kézbesítették a Echo Gyeremek és Ifjúsági Központban szervezett esten. 
– Igyekszünk támogatni minden olyan megmozdulást Topolya és Kishegyes községben, amit a testületek szerveznek. Ez a bácskossuthfalvi rendezvény az egyik legnagyobb. Egyébként a gunarasi tűzoltók női A csapata Ausztriában vesz részt júliusban a CTIF nemzetközi tűzoltóversenyen, ezt múlt évben az Užicén elért első helyükkel harcolták ki – hallhattuk. 

Bácskossuthfalva testvértelepülése Karcag, a csapat tagjaival az esti lazulás idején sikerült beszélgetni. 
– A bácskossuthfalvi versenyen a felszerelés mérete más, mint amit megszoktunk. Általában a rajthoz állas előtt hangolódunk rá a terepre. De igazából ez az egész program a barátkozásról szól, tudtuk meg Győri Sándortól, aki Czombos István, Zsíros Tamás és Nagy Imre társaságában vett részt a versenyen, és néhány bácskossuthfalvi tűzoltó közreműködésével alkottak csapatot. 
Đuro Frančić a Vukovár–Szerém megyei jarminai tűzoltótestület tiszteletbeli elnöke elmondta, hogy második alkalommal jár a csapat Bácskossuthfalván.
– Igazság szerint ezek a tűzoltóversenyek a barátkozásról és a szórakozásról szólnak, hogy egy kicsit feledni tudjuk a hétköznapok kihívásait. És a valódi bevetésekkel járó lelki terheket. A találkozókon jó barátságok köttetnek, és ezekre a pozitív energiákra mindannyiunknak szüksége van. Hogy olyan emberek társaságát keressük, akik vallási, nemzeti hovatartozástól függetlenül az embert lássák meg társaikban, akin adott esetben segíteni kell a bajban. Gyógyír ez mindannyiunk lelki sebeire – tette hozzá csendben a horvátországi vendég, aki arról is szólt, hogy Jarminán aktív munka folyik a gyerekekkel és az ifjúsággal, és felnőtt csapataik gyakran vesznek részt a tűzoltóversenyeken. 
A kereken 10. Kapocs-kupa végén a leskoveci legények ünnepelték meg a leghangosabban, hogy megnyerték Bácskossuthfalván a vándorserleget, de igazából a házigazdák B csapatának a hölgyei, a női kategória legjobbjai voltak a nap hősei. Mint ahogy minden női résztvevő is. Hiszen ők a felkészülési folyamat kihívásait feleségként, anyaként, az azzal járó kötelezettségekkel együtt igyekeztek megélni, miközben helyt álltak a munkahelyükön és más fronton is. Remélhetőleg férfi csapattársaik méltó módon hálálták meg a sikeres szereplésüket!