Topolyán és környékén a húsvéthoz kapcsolódó népi hagyományok nagyrészt a bácskai, vajdasági magyar falusi szokásrendhez tartoznak. Lényegében ugyanaz az alap, mint a magyar nyelvterület más részein, viszont Délvidéken talán erősebben megmaradt a közösségi, családi és templomi jelleg, egyes családokban máig élnek a „régi formák” emlékei.
A húsvéti ünnepkör Topolya környékén is virágvasárnappal kezdődött. Mivel pálmaág nem volt, barkát vittek a templomba megszenteltetni, amit sok család otthon a szentkép mögé tett a ház védelme miatt. Esetenként a kertbe, szőlősbe vagy istállóba vitte, hogy óvja a termést és az állatokat. Topolyán és a környező falvakban a nagyhét régen nemcsak vallási időszak, hanem házi rendrakás is volt. Jellemzően ilyenkor zajlott a nagytakarítás a portán és a házban, az ünnepi ruhák előkészítése. Sok helyen úgy tartották, hogy nagypénteken nem illik hangoskodni, mosni, földet bolygatni, sőt bizonyos munkákat kifejezetten kerültek.
A húsvéti készülődés talán legfontosabb része a tojásfestés és a sonkafőzés volt. Topolya környékén az öregek elmondása szerint sok család készített úgynevezett húsvéti kosarat. Ennek tartalmát általában sonka, főtt tojás, kalács, torma, néha kolbász vagy más ünnepi étel képezte. Nem minden család vitte el a templomba megszenteltetni, de a szentelt étel gondolata erősen jelen volt. A hosszú böjt után az első „igazi” ünnepi étkezés jelentős volt. Vasárnap a katolikus családok tagjai általában együtt mentek szentmisére, utána sonkát, tojást, kalácsot, tormát fogyasztottak ebédre. A húsvéti asztalnak nemcsak gasztronómiai, hanem közösségi jelentése is volt – az ünnep a család „egyben létét” fejezte ki.
Kisebb településeken ez ma is sokkal erősebb, mint a nagyvárosi környezetben. A vajdasági emlékezések szerint több helyen éppen nagycsütörtökön fejezték be a készülődést, mert nagypénteken nem illett nagyobb munkát végezni.
Nagycsütörtökhöz több vallási és népi hagyomány kapcsolódott. Ezek egy része általános magyar paraszti szokás, más része helyi bácskai gyakorlatként maradt fenn. A keresztény hagyományban nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, és ezzel kezdődik a szent három nap. A bácskai falvakban ez egyszerre volt templomi ünnep, csendes, fegyelmezett nap és a nagypénteki teljes elcsendesedés előkészülete.
A sonkát hagyományos módon készítik ma is (Tóth Péter felvétele)
SONKA AZ ÜNNEPI ASZTALON
A topolyai piac hentespultjain nem csak húsvét előtt kínálnak sonkát, ilyenkor azonban a keresettebb portékák egyike. Sinkovits László a kishegyesi Sógor vágóhíd standján kínálta a piacon a finomságokat, és elmondta, egyértelműen a sonkából fogyott a legtöbb. A hátsó sonkát 1200, a lapocka alapút és a szívsonkát 1000 dinárért mérte, ami egészen kedvező árnak tekinthető. Hozzátette, hogy a füstölt kolbász kilója 900 dinár, ezt szintén meg szokták főzni, és a sonka mellett tormával kínálják húsvétkor. Azt is hangsúlyozta, hogy a Halasi család vállalkozásában az 1950-es évek óta azonos recept szerint, hagyományos módon készül a parasztsonka. Adalékanyagokat nem használnak, csupán sózzák, majd bükkfával megfüstölik. Azonnal fogyasztható az ilyen sonka, de lassú főzéssel és pihentetéssel lesz igazán omlós és ízletes. Jól kombinálható főtt tojással, friss tormával, kaláccsal és zöldségekkel, így tökéletes ünnepi fogás. A sonka mellett a füstölt csülök is igazi klasszikus ételnek számít húsvétkor, és a kínálatukban szintén szerepel. Szaftos, füstös íze tökéletesen illik a tormához, a főtt tojáshoz és a friss kalácshoz. A keresztény hagyományok szerint a böjt után a sonka a bőséget jelképezi.
Nyitókép: Húsvét előtt legkeresettebb a sonka, a csülök és a kolbász (Tóth Péter felvétele)
