Ahogyan Kosztolányi látta

A minap a Szabadkai Városi Könyvtár Kosztolányi-napok rendezvénysorozatának idei utolsó eseményét tartották meg. A műsor folyamán Tóth Borisz idegenvezető virtuális sétára invitálta a közönséget. 
– Érdekes lehet képzeletben kicsit visszatérni a 19. század végére, a 20. század elejére, abba a korba, amikor Szabadkának a mai arculata kezdett kialakulni. Ekkor volt Kosztolányi fiatal. Azóta nem telt el nagyon sok idő, viszont sok minden történt, hiszen a 20. század az emberiség egy igen zűrzavaros időszakának számít. Ez érintette Szabadkát, és kihatott a város arculatára is. A 20. század elején, amikor Kosztolányi kamaszodott, a fiatalságának korai időszakát élte, egyes ma látható épületek még nem léteztek. A mai városháza sem, hiszen Kosztolányi gyermekkorában még a második városháza állt. Ez a virtuális séta kicsit visszavezet bennünket a múltba, a lényege Szabadkának azt az arculatát bemutatni, amit Kosztolányi láthatott, amikor Szabadka utcáin sétált. Megfigyelni hogyan éltek az emberek, mivel foglalkoztak, hogyan néztek ki az utcák, kikről nevezték el, milyen volt az oktatás. Ebben az időben a lakosság nagy része még iskolázatlan és írástudatlan volt, de ez is elkezdett változni – hallottuk Tóth Borisztól.
Az esten szó volt arról is, hogy a Szabadkai Városi Könyvtár egy állandó tárlatot is tervez felállítani, sőt egy másik tárlat létrehozásán is fáradoznak, ami a ludasi Kosztolányi-házban kapna helyet. Az esten jelen volt Aladics Tibor, a ludasi helyi közösség tanácsának elnöke és Kovács Gábor, a városi képviselő-testület tagja, akiknek Berényi Eszter, a könyvtár igazgatója és Homonaji-Szalai Andrea munkatárs adta át az első címpannót. 

Ahogyan arra Homonaji-Szalai Andrea az előadásában kitért, sok mindent megtudhatunk még Kosztolányiról, hiszen mindig jönnek elő újabb kutatási eredmények, a kiállítás célja pedig voltaképpen az összegzés:
– Ez nem egy verseny, és nem arról szól, hogy ki tud több Kosztolányi-hagyatékot felmutatni. Az értéknek mindig a versengés fölé kell helyezkednie. Egy összegző-rendszerező kiállítást szeretnénk felállítani, hogy jobban megismerjük Kosztolányi életét, és azáltal az életművét. Nem szándékozunk egy új Kosztolányi-életrajzot írni, hiszen írt már róla Bori Imre, Szegedy-Maszák Mihály és Arany Zsuzsanna is, mi csupán áttekinthetőbbé szeretnénk tenni mindazt, amit tudhatunk róla, és az eddigi ismereteket kibővíteni az újakkal. Kosztolányival kapcsolatban egyes történeteket jól ismerünk, például azt, hogy kicsapták a gimnáziumból, más történetek azonban talán kevésbé ismertek. Egyre többet tudhatunk meg például Kosztolányi Dezső szülőházáról, ami a mai Patria Szálló helyén állt, a Damjanich utcában, illetve akkor így hívták. Az épületnek is izgalmas a története, és ezt is bemutatnánk a kiállításon. A kutatások még folyamatban vannak, a tárlatunknak ezt a részét a műemlékvédelmi intézettel közösen vizsgáljuk.
Továbbá kevés szó esik például a Kosztolányi család eredetéről, ők ugyanis felvidékiek. Azt is tudni, hogy mi miatt mentek szét a világba a család tagjai. Erről az 1700-as években tomboló járványok tehetnek, a Kosztolányi-ősök emiatt elküldték a gyereküket egy távolabbi faluba, ahol csizmadiához szegődött. Kosztolányi Dezsőt nagyon érdekelték a felmenői, kíváncsian kutatott, keresgélt a családi levelek közt. Az is kevésbé ismert, hogy Kosztolányi Ágoston, a nagyapja, honvéd volt, de az apjáról, Kosztolányi Árpádról is talán nem igazán tudjuk, hogy Eötvös Loránd mellett dolgozott és ingaelméletből írta a disszertációját. Amiről szintén kevés szó esik, hogy Kosztolányi Dezső egy időben vegetáriánus volt, ez pedig a Zentán született Bicsérdy Béla életreformerhez – manapság akár influenszernek mondhatnánk – köthető, aki nagy hatást tett mások mellett Kosztolányira is. Az is érdekes, hogy Kosztolányi Dezső az első fizetését nem versért kapta, hanem egy faluban egy tejszövetkezetben gyorsíróként dolgozott, és innen jött az első bére – tudtuk meg Homonaji-Szalai Andreától, aki, mint kiemelte, Kosztolányi élete még számos érdekességet rejt, és ezekkel is szeretnék teljessé tenni a kiállítást.