Hazai vagy trópusi gyümölcsből?

A jó pálinka titka a jó gyümölcsben rejlik, vallják a hozzáértők. De mi van akkor, ha egy valamirevaló itóka alapanyaga mégsem gyümölcs, hanem zöldségféle vagy valami más? Aki különleges kalandra szeretné adni a fejét, és nem a szokványos párlatok ízvilágával ismerkedne, annak kötelező bakancslistás célpontja lehet a bácskossuthfalvi Kisüsti verseny, amelyet a hétvégén immár XII. alkalommal tartott meg a Rizling Szőlészek és Gyümölcsészek Egyesülete a helyi közösséggel karöltve az Echo Gyermek- és Ifjúsági Központban. A már hagyományos gyümölcsfajták – szilva, alma, barack, körte – mellett különlegességekkel is neveztek a magánfőzők és a kifőzdék. Ez utóbbi kategória nyertes pálinkáját például grépfrútból készítették, de paszternákból, uborkából, vadvirágból, mákból készült italokat és más érdekességeket is meg lehetett ízlelni. Ezúttal a rendezvény legjobb pálinkáját, egy több mint öt éven át barrik hordóban érlelt szilvapárlatot a zombori rendőr, Vladimir Kesegić készítette „čačaki rodna” és „lepotica” fajtából, így ő vitte haza a modern kisüsti kazánt, a rendezvény fődíját, illetve a serlegjutalom mellett az egri Szent István Hotel wellnesshétvégéjét is élvezheti majd.

– Körtém és szilvám van, a többi gyümölcsöt vásárolom. A múlt év nem igazán kedvezett a gyümölcstermelőknek, kénytelenek voltunk kisebb lendületre kapcsolni a pálinkák tekintetében. Sárgabarackból például egyáltalán nem készítettünk. Egyrészt nem is termett, másrészt amit a piacon találtunk, az rettenetesen drága volt. Egyébként a pálinkáimmal rendszeresen érek el sikereket, múlt évben például a zombori pálinkaversenyen a birsalmaitalommal. Az átlátszó birsalmapálinkámmal az Újvidéki Vásár aranyérmét is megszereztem. Ugyanezzel a szilvapálinkával, amellyel itt sikert értem el, a kerényi pálinkaversenyt is megnyertem. Ezeken kívül az előző évben még néhány verseny aranyérmével gyarapítottam a díjaim sorát – tudtuk meg a fesztivál nyertesétől. Eközben mind többen igyekeztek megízlelni a versenyre nevezett italokból egy-egy kortynyi mintát. Például két ifjú, topolyai hölggyel is találkoztunk, akik a csokilikőrt és a diólikőrt „tesztelték”.

– Nem igazán vagyunk pálinkaivók. Én például azért választottam a diót, mert nagyon különlegesnek találom. Az egyik családtagunkat kísértük el az eredményhirdetésre, aki nevezett a versenyre – tudtuk meg. Így tett Miloš Živković is, aki az egyik barátját kísérte el.
– Szabadkáról érkeztem, az egyik ismerősöm nevezett a versenyre. Szeretem a pálinkát ízlelni, most egy aranyérmes körte nyerte el a tetszésemet. Fantasztikus az illata és az íze is, lehetséges, hogy ettől jobb pálinkát még életemben nem ittam. Soha nem főztem még pálinkát, csupán gyermekként segédkeztem a felnőtteknek a tűz körül – mondta a szabadkai fiatalember. Két lépéssel arrébb ismét egy szabadkai társaság ízlelte a jóféle italokat. 

– Ma azért vagyunk itt, hogy élvezzük a pálinkát. Ami engem illet, szeretem az ízét, nekünk, vajdaságiaknak a vérünkben van szinte. Ha lehet választani többféle alkoholos ital között, akkor a pálinka mellett döntök, semmilyen ital nem rúg labdába mellette. A kedvencem a szilva – nyilatkozta Ludányi Krisztián, aki Szobonya Noémivel és László Lindával érkezett a fesztiválra. A hölgyek éppen meggylikőrt és cseresznyepálinkát kóstoltak, elégedetten. Hogy a szebbik nem is szereti készíteni a pálinkát, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a rendezvényen évről évre kiemelik a legeredményesebb hölgyversenyzőket, ezúttal a topolyai Tapiska Adrienn vitte haza az elismeréssel járó serleget.

– Apukám segítségével készítettem a pálinkát birsalmából a saját kazánunkkal. Egyébként fodrász vagyok. Mi nem foglalkozunk gyümölcstermesztéssel, vettük az alapanyagot. Oda kell figyelni, hogy megfelelő legyen a gyümölcs – tette hozzá a topolyai hölgy. Gulyás László itala nyerte el az idén a falu pálinkája címet. Laci bácsi évtizedek óta foglalkozik gyümölcstermesztéssel és pálinka készítéssel. Ezúttal két szőlőpálinkával nevezett.
– Törköly- és borpárlatpálinkával neveztem. Hálás gyümölcs a szőlő, hiszen a bor és a szörp mellett kiadós és minőségi pálinkát is nyerhetünk belőle. A törkölypálinka alapanyagául szolgáló cefrét a must kipréselése után nyerjük, azaz újra erjesztésnek indítjuk a bogyókat. Borpárlatot neves, bőségesen termő borvidékeken is bevett szokás készíteni, elsősorban akkor, amikor a nagyobb mennyiségű bort nem tudják értékesíteni. Ez utóbbit a pálinkakülönlegességek közé sorolták. A szőlőből és a borból készült pálinka készítésének az eljárása ugyanaz, mint bármilyen gyümölcsnél. Vannak, akik sörből is főznek pálinkát – tette hozzá nevetve Gulyás László. Januskó József is a pálinkafőzés doyenjének számít a faluban. Januskó Józsi bácsi az édesapja javaslatára hatvan évvel ezelőtt szerezte be az első pálinkakazánját, ám az utóbbi időben inkább likőröket készít.

– Két éve már az egészségem miatt visszafogtam magam, ami a pálinkafőzést illeti, inkább likőröket készítek. Aktív koromban ami gyümölcsöm csak volt, mindből készítettem pálinkát. Ez huszonvalahány fajtát jelentett. Ezúttal úgy voltam vele, hogy valami különlegességgel állok elő. Nagyon szép, piros rózsafáim vannak az első udvarban, és a nyáron megszedtem a szirmaikat, azzal az elképzeléssel, hogy pálinkát készítek. Azt mondják, hogy rózsapálinka nagyon egészséges, de végül likőr lett belőle. A szirmok nyár óta áztak a pálinkában, kiadták az ízüket, az illatanyagokat – tudtuk meg végül a rendezvényen. Az idén hétszáz dinárért lehetett a rendezvény jelképével gravírozott díszpoharat vásárolni a helyszínen, amellyel öt darab zseton is járt, azaz első lépésben ennyi – a rendezvényre nevezett – italt lehetett megízlelni. Persze, aki még kíváncsi és mindenekelőtt szomjas maradt, az további zsetonokat is beszerezhetett.