Úgy tanította híveit a magyarság szeretetére, hogy az ne legyen senki kárára vagy rovására. Békés együttélésre, egymás megbecsülésére nevelt, és mindenkit segített nemzeti hovatartozástól függetlenül – többek között ezekkel a gondolatokkal idézte fel Topolya hős lelkű, néhai lelki vezetőjének alakját, Barsy Viktor (1880–1957) plébános emlékét ft. mgr. Szakály József címzetes prépost, esperesplébános a múzeumban, amikor a községnapi programsorozat részeként megnyílt A bátorság és a hit útján című kiállítás.
– A felvidéki Rózsahegyen született, pappá Kalocsán szentelték 1903-ban. Topolyára 1919-ben érkezett plébánosként. Tisztségét majdnem 38 éven át töltötte be haláláig. A trianoni változások után hatalmas energiával dolgozott a béke megőrzéséért a magyar–szerb vegyes várossá alakuló Topolyán. Minden délvidéki politikai tevékenységben részt vállalt, szervezte a különböző köröket, és megalapította az első jugoszláviai magyar pártot is. Következetes és szigorú emberként kedvessége, segítőkészsége is széles körben ismert maradt. Sokszor titokban, névtelenül segített a rászorulókon a két világháború között, majd a II. világháború idején is. Az üldözöttekért mindig kiállt, legyenek azok szerbek, zsidók vagy magyarok. A Jad Vasem Intézet ma is elismeréssel említi a nevét, XII. Piusz pápa kamarási címmel tüntette ki – közölte az esperesplébános.
– Barsy Viktor 1944-ben népével együtt kész volt a vértanúságra, a visszatelepülő szerb lakosság mentette meg a kivégzéstől. Hiszen templomuk megóvóját és a kitelepített szerb gyerekek védelmezőjét látták benne. Így a túlélők nehéz keresztjét kellett hordoznia, és meg kellett tapasztalnia a számkivetettek keserű kenyerét, mivel a hatóság mindent elvont az egyházközségtől, a ma múzeumként működő plébánia épületét is. Ezután mintha visszahúzódott volna a háttérbe, de a topolyaiak tudták, ki az ő hős lelkű apostoluk, aki minden év november 14-én gyászmisére harangoz. Ő merte 1927-ben a szabadkai püspökszentelésre érkező, Topolyán megálló pápai nagykövetet „Nos Hungary!”, azaz „Mi magyarok!” felkiáltással köszönteni. Sándor királyt is magyar nyelven üdvözölte, és megszervezte a népes Magyar Katolikus Ifjúsági Gyűlést – mondta ft. Szakály József.
Tomik Nimród történész újságírói kérdésre elmondta, hogy Topolya lakossága a komoly vérveszteség ellenére is az I. világháború után gyarapodásnak indult, és az 1930-as évek elejére már meghaladta a 13 ezret.
– A vallási élet ebben az időben virágzott. A hívek minden vasárnap elmentek a templomba, minden vallási ünnepet megtartottak. Az egyház naptárát használták és annak megfelelően éltek. A II. világháború utáni hatások ezt megszakították. Szakály atyával érdeklődtünk, hogy Barsy Viktor hogyan nem vált vértanúvá a világháború után. Kiderült, hogy 1941-ben, amikor a honvédek bevonultak Topolyára, a szerb templomot nem templomként szándékozták használni, és ezt az atya akadályozta meg azzal, hogy 1941 és 1944 között római katolikus templomként működött a szerb ortodox templom. Amiért megvédte templomukat, a helyi szerbek kiálltak mellette, megóvták az atrocitásoktól. Keresztleveleket is hamisított, így próbálta megmenteni a topolyai zsidóságot. Neki köszönhetően az egykor 500 lelket számláló topolyai zsidóságból sokan megmenekültek – nyilatkozta Tomik Nimród.
A kiállításon megjelenteket Radaković Marina, a múzeum igazgatónője köszöntötte, és elmondta, hogy Barsy Viktorról sajnos az 1940-es és 1950-es évek végéről alig maradtak fenn dokumentumok, így a kiállított tárgyak java az 1930-as évekből származik, például a szekrény, a miseruha és a különféle dokumentumok a kézjegyével. A kiállítás reményei szerint tükrözi az utókor tiszteletét és alázatát az atya iránt.
A rendezvényen többek között tiszteletét tette Szatmári Adrián községi elnök, Hajvert Ákos, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja, Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere, valamint Srbislav Stojanov ortodox plébános.
Nyitókép: A kiállítás tárgyai előtt ft. Szakály József, Radaković Marina és Tomik Nimród (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
