Amikor csak tehetem, munka után sétát teszek a Topolyai-tó partján. Nagyon szép látványt nyújt napnyugtakor a természet, jó levezetése a vízparti gyaloglás a napnak. Szinte minden alkalommal találkozom a parton serénykedő Vörös Erzsébettel, aki, beszélgetésünkből kiderült, éppen tíz éve gondoskodik a tóparti sétányt ékesítő virágoskertről. A nyári hőségben a locsolás a legfőbb feladat, vödörrel meríti a vizet a tóból, emellett, mivel évszakonként megújul a kerek virágoskert, sok más feladat is vár rá. Először arról kérdeztem a szorgalmas nyugdíjas hölgyet, hogyan kezdte el a terület gondozását.
– Nagyon szeretem a tavat, mindig jó a levegő, szép a víz és a táj, rendezett a környék. Amikor meghalt a párom, akkor igazán sokat jártam ki. Leültem egy padra, nézelődtem, figyeltem a felhőket és a vizet, és sétálgatva vettem észre, hogy elhanyagolt ez a kert. Emlékszem, volt időszak, amikor szép volt, a rák ellen küzdelem jegyében hozták létre, és egy tábla is jelezte ezt. Sajnos a Rák legyőzhető kétnyelvű feliratú tábla eltűnt, valószínűleg ismét a vízben van, hiszen az évek során már többször előkerült onnan, és olyankor mindig visszateszem a helyére. Otthonról sokféle virágot hoztam, elültettem őket, hogy a magam és mindenki kedvére szebbé tegyem ezt a kertet. Gondolom, hogy aki erre sétál, észreveszi. Minden évszakban más arcát mutatja, van benne csillagvirág, tulipán, gyöngyvirág, nefelejcs, szarkaláb, angol szegfű, liliom, írisz, pampafű a közepében, büdöske a szélében. Felsorolni sem tudom, hányfajta virág volt benne – közölte Vörös Erzsébet, és hozzátette, hogy szereti az évelő növényeket is, hiszen ha már nem tud kijárni rendszeresen, akkor is lesz virág a kertben. Egyelőre azonban rendszeresen jár locsolni, kapálni és parézni.
Amikor véget ér a napi munka, sokszor megörökíti a kertet (Fotó: Vörös Erzsébet)
– Sokan megállnak, amikor itt dolgozgatok, és jó érzéssel tölt el, ha megdicsérnek. A Forum boltjában harminc évig kereskedtem, sokan ismernek a városban. Néha csodálkoznak, hogy vasárnap és ünnepnapokon is a növények körül bogarászok, de hát akkor jövök, amikor a kedvem tartja, és továbbra is nagyon szeretek kint lenni a tóparton. Tíz éve csinálom ezt, és egy éve a városközpontban, a posta és a biztosító épülete közötti téren is van egy kis kert, amit ápolok, és már többféle virág nyílik benne. Szerencsére található mellette csap, amelyről locsolhatok – mondta az idős hölgy, és elárulta, hogy amikor rendbe teszi a kertet, leül a közeli padra, és fotót készít, amelyet megoszt a közösségi oldalán. Sokan megdicsérik, hogy önzetlenül ilyen hosszú ideje gondját viseli a tóparti kertnek, és megállapítják, hogy példát vehetnénk róla, de sajnos nem igazán ragadós a példa.
Vörös Erzsébet azt mondja, már tudja, hol lehetne még szépíteni a várost, és mely elhanyagolt területeket lehetne virágokkal és odafigyeléssel szebbé tenni.
Nyitókép: Vörös Erzsébet a kora nyáron sárga színben pompázó virágok között (Fotó: Herceg Elizabetta)
