Néhány lelkes falubeli kezdeményezésére három évvel ezelőtt kelt életre a Pacsér régi és új képekben – Pačir u starim i novim slikama elnevezésű Facebook-oldal, amely azóta is töretlen népszerűségű. A csoport tagsága a legtöbb esetben a néhány évtizeddel ezelőtt készült színes és fekete-fehér fotók révén nosztalgiázik, sőt lehetőség adódik a százéves fényképeken keresztül az elődök előtti tisztelgésre is. Közben felmerülnek régi történetek, helytörténeti szempontból jelentőséggel bíró események, a falu fontos alakjai, mára feledésbe merült épületei. Az oldalon naponta több új bejegyzés is megjelenik a lelkes adminisztrátoroknak, közreműködőknek köszönhetően. Az egyik tag, Kókai József ötlete nyomán a csoport rövid gyalogtúrát szervezett az Akácos mögötti északi határrészbe, az egykori pacséri „szentkút” feszületéig.
– Napi szinten követem a csoport munkáját, ha a bejegyzés kötődik hozzám, a családomhoz, akkor megjegyzést is fűzök hozzá – tudtuk meg Józsi bácsitól, aki felesége, Julianna oldalán barangolta be a környéket. Habár a szemerkélő eső, a sáros terep sokakat otthon tartott, Szép Ferenc, a csoport egyik motorja a jelen levő maroknyi sétálónak lelkesen emlékezett vissza a gyermekkorára, amikor még álltak, virultak a környék szállásai.
– Pacséron ma már csak a Krstić-tanya maradt meg ebben a határrészben, az Akácostól északnyugati irányba, a többiek eltűntek a 70-es évek végére. A környék különlegessége a „pacséri szurdok” meredek partoldala, ezen az úton hajtották végig egykor a jószágokat a kereskedők, és megnéztük az egykori Betyár csárda helyét, ahol megszálltak pihenni. Valaha tavacska is kettészelte a völgyet. A környéken található egy első világháborús harci árok, azaz „maginet”. Megnéztük a pacséri „szentkutat”, amelyet a pravoszláv egyház tart nyilván. Sajnos a keresztje és a kútja mára elhanyagolt, és vizet sem találtunk benne. A falunkban a 80-as években végrehajtott tagosítás, azaz a kommasszáció ugyan kuszált össze utakat, parcellákat ebben a határrészben is, de igazából az arculatát nem tette annyira tönkre, mint másfelé – mondta egyebek mellett Szép Ferenc, akitől a régi képeket előretekintő módon feldolgozó csoport működéséről is érdeklődtünk.
– A csoport munkáját Laki Kolozsi Ildikó és Bede Gábor adminisztrátortársaimmal egyengetjük, rengeteget számíthatok kedves feleségemre, Ildikóra is. Naponta átlagosan 1000–1150 egyén tetszikel, kommentel, vagy csak tekint meg képeket. A csoportunk tevékenysége iránt elsősorban pacsériak, egykori falubeliek, helyi kötődésűek, környékbeliek érdeklődnek. A feltöltött képek alá minden esetben kérem, hogy írják meg kommentárban, ha valakit felismernek, hogy nyilvánvaló legyen a fotó pacséri kötődése. Ezeket a neveket összeragasztom a fényképpel, és ismét feltöltöm a csoportba. Sajnos ezzel a képek minőségét rontjuk, viszont a rajta szereplő egyének neve megmarad az utókornak, mert az a tapasztalatunk, hogy idővel a fotók alatti megjegyzések eltűnnek. Jelentettünk meg tematikus sorozatot is, amelyben a falubeli esküvői vagy családi fotókat, az osztályképeket gyűjtjük, valamint a falunk meghatározó lakosait, tanárait, épületeit, romos házait is igyekszünk csokorba szedni. A legnépszerűbbek talán a lakodalmas képek – tette hozzá Szép Ferenc, aki azt is elárulta, hogy adott esetben éles viták is kialakulnak a csoporton belül, de ami a lényeg, hogy folyamatosak a reakciók egy-egy bejegyzésre. Igény lenne ugyan rá, hogy a csoport munkáját könyvben is megjelentessék, még egyelőre hiányzik hozzá a lendület – hangzott el a pacséri mini gyalogtúrán, amelynek remélhetőleg lesz folytatása.
Nyitókép: A „szentkútig” szervezett gyalogtúrára a helytörténet iránt érdeklődő pacsériak mellé Bajmokról is csatlakoztak néhányan / Kazinczy Paszterkó Diana felvétele
